Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 9. Bénulásos elmezavar. Terjedő hűdéses butaság. Dementia paralytica (paralysis progressiva)
329 korlátokat nem respectálják. A terveik elé gördített akadályokra erőszakosan reagálnak. Nyilvános helyen zajt ütnek, mások nyugalmát megzavarják, követelők s a magaviseletük miatt számonkérőket szóval és tettleg bántalmazzák. Teljes nyugalommal rakják zsebre az üzletekben látott árucikkeket, az orvos rendelőszobájában megpillantott kisebb tárgyakat (pl. könyveket, fényképeket) s ha emiatt kérdőre vonják, még ők méltatlan- kodnak vagy heves szidalmakban törnek ki. A nagysági téves eszmék tartalma a beteg műveltségi foka és látóköre szerint különféle lehet. A műveltebb társadalmi osztályhoz tartozó, világlátott betegéi sokkal változatosabbak, terjedelmesebbek, ellenben az alacsonyabb műveltségű egyénekéi csak szükebb körben mozognak. A közönséges napszámos sokszor megelégszik azzal, ha magát telkesgazdának, háztulajdonosnak mondja, ha azt állítja, hogy a faluban a legokosabb, legjobban tud szántani, vetni, neki vannak legszebb gyermekei, ékszerei, lovai. A paralysisesek nagysági téves eszméit a gyors ingadozás, a badarság jellemzi és sohasem szoktak úgy, rendszeresülni, az egyéniséggel összeforrni, amint ezt a paranoiában tapasztalhatjuk, egyes esetekben pedig a betegei-: könnyen ki is zökkenthetők azokból. A paralysises u. i. egyszer királynak, máskor ministernek, generálisnak, képviselőnek állíthatja magát, hogy a következő napon a valónak megfelelő társadalmi állást mondjon be, sőt egy és ugyanazon társalgás folyamán is megváltozhat a téves eszme tartalma. A nagysági téves eszmékkel együtt sajátságos nyugtalanság szokott járni. A betegek gyakran kipirult arccal, élénken gesticulálva, izgatottan járnak-kelnek, különféle látogatásokat, intézkedéseket tesznek, éjjel-nappal kóborolnak, mindenkivel szóba állnak, minden bevezetés nélkül tálalják fel nagy terveiket, sokat beszélnek, mindig sietnek, egyszerre több dologba akarnak belefogni. Néha az izgatottság annyira fokozódhat, hogy a mániára jellemző kórkép áll elő, olykor pedig az öntudat teljesen elhomályosodhat s zavart deliriumok jelennek meg. Ilyen esetben a bénulásos tünetek, különösen a gyakran gombostűfejnyire szűkült pupillák s az ataxiás beszéd, a badar, bamba vonás az esetleges diagnostikai tévedést elkerülhetővé teszik. A bénulásos elmezavar ilyen agitált alakja néha gyorsan bontakozik ki és igen rövid idő alatt halállal végződhet (galoppáló paralysis). A depressiós alakban a hangulat nyomott s a melancholiára emlékeztető aggodalmak, önvádlásos, kicsinységi deliriumok, a hypochondriás, nihilismusos és üldöztetéses téves eszmék fejlődnek ki. A betegek nyögnek, sírnak, jajgatnak, aggódnak, félnek, remegnek, önmagukat bűnösöknek, olyanoknak mondják, akiknek saját hibájuk miatt kell szenvedniük s emiatt gyakran öngyilkossági kísérletet követnek el. Máskor ismét arról panaszkodnak, hogy syphilissel vannak inficiálva, vérük megromlott, egész testük tele van kénesővel, el kell pusztulniok, egyes testrészük hiányzik, nincs orruk, szemük, nyelvük, szivük, gyomruk, tüdejük, belük, az általuk
