Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 9. Bénulásos elmezavar. Terjedő hűdéses butaság. Dementia paralytica (paralysis progressiva)
326 ezen rohamok intő jelül szolgálnak ugyan, de a lényegesebb szellemi és motoros tünetek csak hosszabb idő múlva bontakoznak ki. Olykor az epileptiformis és apoplectiformis rohamok annyira összekapcsolódva jelennek meg, hogy azokat különválasztani nem is lehet. Az elősorolt jelenségek évekkel megelőzhetik a dementia paralytica tulajdonképeni kitörését s ezekbe a betegek még belátást is tanúsíthatnak, később azonban elvesztik azt s az agykéreg idegelemeinek lassankint bekövetkező átalakulásával, elpusztulásával az eddig oly sokszerü, intensi- tásukban, minőségükben és alakjukban változatos tünetek egy jól charak- terizálhatő kórképnek adnak helyet. Mindenekelőtt szembe fog ötleni a figyelő-, az emlékező- (megjegyző, megtartó és reproducáló) és ítélőképesség fokozatos hanyatlása, gyengülése. A betegek eleinte még a régibb időből származó emlékképeket kellő módon felidézhetik, de újabbak megszerzésére, különösen pedig megőrzésére alig vagy éppen nem képesek, figyelmüket nem tudják egy tárgyra kellőleg irányítani, feledékenyek, szórakozottak, a közelmúltban történtekre nem emlékeznek, a társalgás folyamán egy és ugyanazon tárgyat többször felhozzák, egyes kérdéseket ismételten feltesznek, a csak rövid idő előtt olvasottakat is elfeledik, sőt a mondatokat többször végig kell nézniök, hogy tartalmukat megértsék, mások szellemes megjegyzésének élét nem fogják fel. Olvasás közben egyes szavakat helytelenül mondanak ki, az iratban vagy nyomtatványban nem létező szavakat sorolnak elő (paralexiaf Úgy a beszédben, mint az olvasásban és írásban gyakoriak a szóelsiklások, összecserélődések. Különösen a tulajdonneveket és számadatokat tartják meg nehezen emlékezetükben, nevezetesebb egyének, ismerőseik, bizonyos helyek, tárgyak neve nem jut eszükbe, számolás (különösen összeadás és szorzás) közben a nyert eredményeket könnyen elfelejtik, magukat az egyszerűbb számmíveleteket tökéletlenül végzik, különösen gyakori tünet, hogy a O-val való szorzás zavarba hozza (azt mondják pl. 0X5 = 5). Megfeledkeznek rendes teendőikről, elmulasztják a kitűzött határidőket, ügyeik kellő időben való rendezését, egyes tárgyaikat elhagyogatják, asztaluk fiókját, a pénztár ajtaját nyitva hagyják, a pénzzel vigyázatlanul bánnak, elszámolják magukat, többet adnak ki; számadásaikban hibákat követnek el s azokat nem ismerik fel. Később aztán a régibb emlékképek és azok összeköttetései is kezdenek elmosódni, meglazulni, kiesni, amidőn a betegek tényeket, személyeket, helyet, időt sokszorosan összetévesztenek, összecserélnek. A régebben múlt eseményeket a közeibe és viszont helyezik, teljesen ismeretlen egyéneket ‘ismerősökül szólítanak meg, egyes általuk már többször látott vidékeket, tárgyakat nem ismernek fel, az időbeli dátumokat (pl. a fontosabb események, születésük, egyes tanulmányaik idejét) helytelenül jelölik meg, a hónapokat rendes vagy fordított sorrendben nem képesek hibátlanul elmondani. A való, képzelet és álom képeit sokszorosan össze
