Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 9. Bénulásos elmezavar. Terjedő hűdéses butaság. Dementia paralytica (paralysis progressiva)
320 Alzheimer 90%-ban) bizonyították. A nem egyöntetű eredmények oka egyrészt abból eredhet, hogy sok beteg vagy nem tud vagy nem akar őszinte felvilágosítást adni, másrészt onnan, hogy a syphilises infectiónak sokféle, néha fel sem ismert utjai lehetnek. Azon körülmény, hogy a kifejlődött dementia paralytica vagy tabes esetében a lues külső nyomai nem találhatók meg, valamint csak ritkán mutathatók ki a különben frissebb stádiumban is nehezebben hozzáférhető spirochaeták és végül, hogy az antilueses eljárás ilyenkor már eredménytelen, még nem dönti meg a fertőzés befolyását, mert éppen ezen két kórforma csak a kiállott infectio után későn, évek múlva fejlődik ki, amidőn már átalakult, ú. n. metasyphilises állapotról szokás szólni. De bizonyító erővel bir a serologiai vizsgálat eredménye, amely az esetek csaknem 100%-ában mutatja ki a vérnek és a liquor cerebrospinalisnak a Wassermann-féle eljárással adott positives reactióját, ugyancsak ezt erősíti meg a liquor cerebro- spinálisnak a Nonne-Apelt-féle módszerrel való kezelése, a globulin és a lymphocyták megszaporodása. (L. a 191—192. lapot.) De a házastársak között is elég számban mutatkozó ú. n. conjugalis tabes vagy dementia paralytica esetek is a közös infectiós eredet mellett szólnak. A szakemberek egy része azon alapon, hogy nem minden lueses infectio vezet a dementia paralyticához, bizonyos egyéni praedispositiót is feltételez, amidőn különféle káros befolyás (öröklés, alkohol, ólommérgezés, koponyasérülés, testi és szellemi megerőltetés, excessusok stb.) az idegrendszert sérülékenyebbé s így a syphilis destructives hatásának hozzáférhetőbbé teszi. Kraepelin különösen az alkoholnak és egyes fajbeli sajátságoknak tulajdonít ilyen szerepet. Sőt Naecke bizonyos, többnyire öröklött hajlamot tételez fel s eseteiben az elég gyakran degeneratiós jelekben is mutatkozó örökléses terheltséget 43%-ban constatálta. Robertson pedig a skót elmegyógyító-intézetekben végzett kísérletei alapján azon nézetét fejezi ki, hogy a paralysisnek és tabesnek a diphtheroid-bacillus a kórnemzője, mely vagy a Klebs-Löffler-féle bacillus mitigált alakja vagy egészen különálló mikroorganismus s melyet a dementia paralytica minden előrehaladt esetében az emésztő-, a légző- és urogenitalis szervekben feltalált s az agyvelőből készített culturákban 24 eset közül 10-ben volt alkalma észlelhetni. Az agyvelőmeszeteken, a vérerekben és a lágy burkokon szétesett ilyen mikroorganismusokra bukkant. Robertson a syphilisben csak olyan tényezőt vél, mely a bacteriumok ellen való védekezést csökkenti. A dementia paralytica bekezdő tünetei lassankint, többnyire éveken át lappangva s fokozatosan szoktak kifejlődni és hasonlíthatnak a neu- rastheniáéihoz, az egyént gondolkodásában, tevékenységében, egész jellemében mintegy észrevétlenül alakítják át, avagy a beteg figyelmét egyes melléktünemények (emésztési zavarok, neuralgiaszerü vándorló fájdalmak, időnkint bulbaris jelenségek) egészen más irányba terelik s alig veszi észre, hogy szellemi erejének összessége lassú fogyásnak indul.
