Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
B) Az elmebetegség okai (Aetiologia)
21 által előidézett s sokszor a külső jelekben is megnyilvánuló degeneratiós alapnak. Az elmebetegségre való egyéni dispositio azonban nemcsak veleszületett, de szerzett is lehet, amelyet a külső körülmények, az életviszonyok sajátságos megváltozása, a tellúros, klimás tényezők, az életmód, a foglalkozás idézhetnek elő. Az egyes psychosisok charakterének megváltozása is a szervezet, az idegrendszer, a szellemi élet talaja működésének, reactio-képességének átalakulásából magyarázható. Az egyéni sajátságok, a temperamentum, a társadalmi milieu, a műveltségi fok, a körülmények számtalan specialis vonást vegyítenek az egyes kórformák tüneteibe s idővel — mint az évtizedekre menő tapasztalat bizonyítja — egyes kórformák jellege is megváltozik. Természetesen az egyéni szervezetben rejlő belső (endogén) okokon kivül még különféle külső (exogén) tényező is, többnyire mint alkalmi momentum, befolyást gyakorolhat az elmebetegség kifejlődésére. Ha az egyes elmekórformákat egész lefolyásukban, olykor az egészséges állapotként imponáló remissiós szakában is, vizsgáljuk, sokszor tapasztal-, hatjuk, hogy valamely szembetűnőbb szellemi vagy motoros kóros jelenség tulajdonképen a már gyermekkortól meglevő rendellenes állapotnak fokozatosan kiélesedő vagy bizonyos külső vagy belső ok által kiélesített folytatása. Az ép és a pathologiás idegrendszer a különféle módon kelet-’ kező ingerek bizonyos átlagára egyformán, mondjuk normálisán reagálhat, csak ha a rendes befolyáshoz még valami többlet társul : rí ki a kettcj között levő reactiobeli aránytalanság. Az ilyen lappangó dispositio bizonyos élettani folyamatok, átalakulások bekövetkezésével, pl. a serdülés, a klimakterium, a menstruatio, a terhesség, a gyermekágy, a szoptatás időszakában realisalódhatik, vagy más tényezők, mint a lázas fertőzőbetegségek, a mérgező szerek válthatják ki az elmebajt. Ha az eseteket behatóan megfigyeljük, azt látjuk, hogy nem minden lázas beteg delirál, nem minden egyén lesz alkoholistává, morphinistává ezen szerek használata után, sőt még a lueses infectio is jobban érvényesíti pusztító hatását a sérülékenyebb idegrendszerben. A kedélyi rázkódás, tartós lehangoltság — a tapasztalat szerint — neuro- és psychopathiás egyénekben szokott zavart előidézni. A normalis egyén a váratlan szerencsétlenséget. a válságos helyzeteket, az anyagi gondokat vagy egyéb sorscsapást a szellemi élet minden mélyebb sérülése nélkül képes elviselni. Eltekintve az idegrendszer, az agy egyes anyagi elváltozásával járó betegségeitől, a traumák és mérgező szerek befolyásától, a tapasztalatok eredménye oda csúcsosodik ki, hogy az elmebetegség túlnyomó számában az egyéni öröklött és szerzett specialis dispositio a legfontosab aetio- .logiás mozzanat. Meg szokás különböztetni az elmebetegség külső (exogén) és belső \{endogéri) okait és ennek megfelelően exogénes és endogenes természetű lelmebajokat. A különféle tényezők azonban sokszor annyira összefoly-
