Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
A) Bevezetés
13 A felcsendülő hang nem csupán mint egyszerű hallásbeli inger jut oda, hanem annak eredete, magassága, mélysége, iránya és tartalma is. Tehát ott az ingereket jellemző, közelebbről meghatározó sajátságok összefoglaló associatiós kapcsolata alakul ki. Agykérgünk nemcsak észreveszi, hogy történik valami, de azt is, hogy mi. Ezen vonás különbözteti meg az ingerek felfogására szintén képes subcortexes és mélyebben fekvő középpontok működésétől. Az associatiós egység, az ingerek természetének felismerése teszi lehetővé, hogy a reactio formája nem egyoldalúan szabványos mint emezeknél, hanem változatosabb alakban jelenhetik meg, a körülményeknek, viszonyoknak megfelelően, célirányosan módosulhat. Az agykéreg finom szerkezete, az idegszálak számos combi- natiót, közlekedést, ingerátrakódást s a sejtek utján újabb energiakészlet felvételét megengedő lefutása és az idegsejtek nagy (Meynert számítása szerint körülbelül 1200 milliónyi) száma tág teret és kellő alapot nyújt arra, hogy az emlékképek szaporodjanak, a szükség szerint újabb és újabb pályák bontakozzanak ki s a gyakorlat utján kicsiszolódjanak. Az agy- és különösen idegrostfejlődéstani, valamint a kórtani vizsgá- . latok eredménye értelmében ezen lehetőség és effectualódás párhuzamban van az intelligentia és egyes tehetségek minőségének és mennyiségének fokával. Ezt látjuk a még fejlődésben levő vagy a kifejlődésre már nem alkalmas, továbbá pathologiás okok miatt idegelemeiben pusztulásnak induló agyban. A szellemi élet fejletlen szakában, a csecsemőkorban, midőn az agykéreg még nem alakult ki teljesen s az egyes idegrostok is csak a kibontakozás felé haladnak, a szervi érzések és a generatiókon át (philo- genesis utján) tökéletesedő öröklött elemi vagy összetett reflexes és automatos mozgások alkotják az életnyilvánulás főbb tényezőit, amelyekből a psychés elem hiányzik. Az éhség ingere, a szokatlan gyomorbeli teltség, a kellemetlen helyzet, rendellenes hőfok stb. okozta érzés reflexes utón kiváltja a sírást, a testmozgást, az emlők látása vagy az ajkkal érintése a szopáshoz szükséges ajkcsucsorítást és a szívó mozgást. Az agykéregbeli idegsejtek lassankint népesednek be emlékképekkel, melyek származása sokféle lehet. Főforrásuk a különféle tárgyak, személyek, tünemények, események által keltett egyenes ingereknek az érzékszervek utján való közvetlen észrevétele vagy a hallomás, olvasás, kitanítás által szerzett benyomások. De fejlődhetnek bizonyos reflexes műveletek kapcsán is. A felsoroltakból azt kell következtetnünk, hogy az elmebaj az agynak, főleg a kéregben lefolyó megbetegedésével függ össze. Az a mystikumos légkör, melybe az elmebetegeket régebben az előítéletek és téves felfogás burkolták, másrészt a psychiatria talajának bizonytalansága, az orvosi tudomány többi szakmájától már nagyrészt a bölcselet köréből merített alapfogalmainál, különös nomenclaturájánál fogva is elütő exclusives jellege, sokáig kevés számú búvárt vonzott
