Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
A) Bevezetés
12 sokból eredő emlékképek megőrző helyeiül s ezen sejtek protoplasmája azon energia-forrás, ahonnan a psychés műveleteket létrehozó ingerek kiindulnak s azokat a neurofibrillumok alkotta idegpályák vezetik tovább. Ezen sejteknek megvan azon képességük, hogy a bennök keletkező vagy odajutó ingereket rövidebb-hosszabb időre megtartsák, felhalmozzák s csak aztán váltsák ki a megfelelő reactiót. Functióképességtik függ részint öröklött, részint szerzett alkatbeli sajátságoktól, latens vagy actualis dispositiójuktól és végül a rájok ható ingerek természetétől, minőségétől és mennyiségétől. Leszállíthatják azt bizonyos öröklött vagy különféle kóros behatások (pl. trauma, fertőzés: főleg lues, mérgezés), továbbá — mint újabban Edinger oly meggyőző módon felveszi — a működésbeli túlterheléssel (hyperfunctioval) kapcsolatos és kellő módon vagy éppen nem pótolt anyagbeli elhasználás következtében beálló fogyatkozások, betegségek. A káros következményekkel járható hyperfunctio foka relativ és a különben is fejlődésénél, szerkezeténél fogva satnyább vagy valami kóros folyamat (pl. syphilis) által csekélyebb ellenállásúvá vált idegrendszerben alacsonyabb s itt már a normalis egyén keretében mozgó is a túlműködés jellegével bírhat. Kiterjedhet ezen gyöngeség vagy az egész idegrendszerre vagy csak egy részére, amely utóbbi esetben annak csak bizonyos területe, bizonyos pályája reagál rendellenesen és betegszik meg. A kóros tünetcsoportot — mondja Edinger — maga a beteg teremti meg, mert abnormis idegrendszerrel dolgozik. Edinger a többi közt felemlíti Mann kísérletét, aki azt találta, hogy annak a kutyának gerincvelejében, amelyiket a lépcsőkön való futás következtében tartósan kifárasztott, továbbá azon állat kérgi látómezején, amelynek egyik szemét intensiv fénynek tette ki, a ganglionsejtek a jellemzően festődni szokott szemcsékben szegényebbek lettek, tehát ezek fontos alkotórésze megfogyott. Az agykéregbeli sejtek működésére befolyást gyakorolhatnak a rájok ható ingerek is, amelyek adaequált vagy disparált természete, egy és ugyanazon időben jelentkező nagyobb száma (interferentialis ingerlés) a reactiót fokozhatja, leszállíthatja, gátolhatja. Természetesen az inger lefutásánál s a reactio minőségénél figyelembe jön a vezető pályák állapota is. Szellemi életünk tartalmát az agykéreg sejtekben lerakott emlékképek, a képzetek alkotják és akár a szervezet különböző részéből (bőr, izom, szálagok, mirigyek, zsigerek stb.), akár az érzékszervek utján a külvilágból veszik eredetüket, nem szoktak csupán csak az elemi ingerek egyszerű másolatai lenni, hanem bizonyos functiobeli comp- lexumok képeit egészükben is rögzítik. így pl. nem csupán az izom- összehuzódás magában, hanem a lefolyó művelet egész teljessége és eredménye, az azt kisérő összes változásokkal és érzetekkel (az inner- váltság foka, alakja, minősége, a feszülés, elernyedés, az okozott helyes iránybeli módosulás, az azokhoz kapcsolódó kellemes vagy kellemetlen érzéssel) rajzolódik le és hagy nyomokat az agykéregben.
