Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
A) Bevezetés
7 tápcsatornára, a végbél-és hólyag, akiválasztó, nemzőszervek működésére, a trophiás functiókra, a hőképzésre. Hatása izgató, serkentő, szabályozó vagy gátló lehet. A hypnosis alatt végzett kísérletek is eléggé bizonyítják, hogy psychés úton olyan idegpályák is befolyásolhatók, melyek rendes körülmények között az akarat uralmán kívül állnak. Magam is képes voltam hypnosis alatt pulsusszaporodást, hőemelkedést, gyorsabb bélmozgással járó kiürülést, izzadást, légzésbeli gyorsulást suggerálni. De meg ismeretes, hogy kedélyi mozgalmak képesek a tengéleti működésekre hatást gyakorolni, élénk vasomotoros változásokkal (kipirulás, elhalványodás, gyors érverés, szívdobogás, verejtékezés stb.) járnak. A szakbúvárok körében már régebben az a nézet formálódott ki, hogy a magasabb szellemi működések, az intelligentia leginkább a homlokkarély területéhez kapcsolódnak. Egyes esetekben ugyan ezen tájék sérülése nem idézett elő psychés zavarokat, de ha egyfelől azt látjuk, hogy az emberi agy a magasabb rendű állatokéval szemben is éppen ezen karély erősebb fejlettsége által tűnik ki és az elmebeli fejlődésükben visszamaradt idiótákon ez szembeötlő fogyatkozást mutat, másfelől pedig az elbutult elmebajosok idegelemeinek legnagyobb mérvű pusztulását éppen itt találjuk és sérülései az öntudat zavarát, a jellemnek feltűnő megváltozását okozhatják : a homlokkarélynak szellemi életünkre való kiváló befolyását és fontosságát nem lehet tagadni. Ha jól megfigyeljük azokat a labilis idegrendszerbeli működésű, állhatatlan, minden külső és belső változással szemben oly csekély psychés ellenállást, csökkent önuralmat tanúsító, degenerált, neuropathiás egyéneket, már koponyájuk alkotása, az alacsony, szűk homlok a homlokkarély hiányosabb fejlettségére, kisebb térfogatára enged következtetést. Az agykérget azonban, mely a gerenda (corpus callosum) által összekötött két féltekét 4—5 mmnyi vastagságban borítja, egységesen működő területnek kell tekintenünk, amely nélkül öntudatos szellemi mivelet nem folyhat le. Az agykéreg legfontosabb idegelemeit a különféle, a legnagyobb számú (pyramis, továbbá háromszögű, orsó, kerek, gömb) alakú ganglion-sejtek, finom idegfonalak (neurofibrillumok) és idegrostok alkotják. Ezen idegsejtek belsejét, melyben a protoplasma közepén a mag, egyeseken még a centrosoma és különféle (a főleg Nissl által leirt Nissl-féle), köztük festenyes szemcsék foglalnak helyet, részben recés hálózatot, részben rostszerü tömeget képező fibrillumok szövik át, amelyek a sejttestből úgy a finomabb alkatú tengelyfonallal (neurit vagy axon), mint a vastagabb nyúlványokkal (dendritek) lépnek ki. A tengelyfonal rövidebb-hosszabb ut után (a Golgi-féle rövid és hosszú tengelyfonalu idegsejtek) vagy szétágazodva körülfog, átfon valamely más idegsejtet, hogy itt — mint Edinger megjegyzi — a functioképes anyaggal érintkezésbe lépve, a továbbvezetés céljából újabb energia- készletet vegyen vagy oldjon fel, — vagy egyenesen valamely végkészülékhez halad s ott oszlik fel ecsetszerüen, útközben is kisebb oldalágakat bocsátva. Résztvesz az idegrost-képződésben. Mig a sejtek ellenkező sarkából kiinduló dendritek sok- szerüen elágaznak, de a környéki idegpályákba való befutásuk nem mutatható ki. Ezek Edinger szerint talán az idegpályák be- és kimeneteli utai lennének, továbbá a sejtek felületének megnagyobbítására szolgálnának. Vannak azonban idegsejtek,, amelyek a környéki részekkel semmi összeköttetésben sincsenek, hanem csupán a centrumos területek egyes sejtelemeivel kapcsolódnak össze, ezek az ú. n. asso- ciatiós sejtek. Az agykéreg egyes részei egymással és a peripheriával összeköttetésben állnak. A számos, finom ideghálózat és a centrifugális pálya teszi lehetővé, hogy abban, mint csomópontban a szervezeti élet különféle functioi találkozzanak. Az egyes szervek ugyan rendelkeznek bizonyos sajátos idegkészülékekkel, amelyek segélyével a különféle belső és külső behatásokra az egész szervezeti működés
