Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
A) Bevezetés
8 összhangjának fenntartása érdekében célszerűen reagáljanak, de ingerlő, serkentő, gátló, szabályozó befolyást gyakorolhat rájok a középponti idegrendszer, különösen pedig az agykéreg. A ganglionsejteket kell tekintenünk azon helyeknek, honnan az idegrendszerbeli, a szellemi tevékenység kiindul s az innen eredő inger a finom idegrostokon fut le. A finomabb anatómiai és histologiai vizsgálatok eredménye a szakemberek meglehetős nagy részét (Ramon y Cajal, Kölliker, Waldeyer, Len- hossék, Obersteiner, Retzius stb.) azon felvételre sarkalta, hogy minden idegsejt nyujtványával külön, önálló egészet alkot, melyet Waldeyer neuronnak nevezett s az idegrendszer tulajdonképen ilyen egymásra helyeződő neuron-elemekből áll, melyek között az összeköttetés csupán érintkezés által történik. Ezen neuron-egység mellett szólnak ama kísérletes kórtani és kórbonctani adatok, hogy az idegsejt megbetegedéséből vagy sérüléséből eredő kóros folyamat csak nyúlványa területén folytatódik s ennek épsége amannak functioképességétől függ. Minden neuron-sejt tehát tápláló, fenntartó befolyást gyakorol nyúlványaira. A motoros neuronon a vezetés centrifugális, mig az érzőn centripetalis. Az előbbi két részből áll: a centrális vagy archineuronból (az agykéreg mozgató mezejének ganglionsejtjeiből eredő, a corona radiatan, a belső tok hátulsó szárának elülső harmadán, az agykocsány talpán, a hídban haladó, a nyultvelőben kereszteződő, a gerincvelőben mint keresztezett oldalköteget és nem keresztezett elülső köteget képező pyramispálya, mely a gerincvelőben az elülső szarv ganglionsejtjeit veszi körül) és peripherias vagy teleneuronból (az elülső szarv ganglionsejtjeiből, az azok és a pyramis-pálya idegrostjaiból képződő elülső gyökereken és a peripherias idegen át az izmokig). Az érző neuron két, három, sőt több részből áll. így első neuron : a spinalis ganglion sejtje, a peripherias érzőideg és a részben a hátsó szarvak ganglion sejtjei körül szétágazó és részben a Goll-féle magvakig és Burdach-féle kötegig haladó hátsó gyökérrostok; második neuron: a hátsó szarv ganglion sejtjei, a Goll féle magvak és Burdach-féle kötegek, keresztezett elülső oldalköteg, oliva, a nyultvelö és hid szánka rétege, agykocsánysisak, a belső tok hátsó része, thalamusbeli elágazódás; harmadik neuron: a thalamus opticus ganglionsejtjei, a középponti tekervényekbe és a falkarélyba haladó rostok. A szakemberek egy része azonban a neuron-egységet nem fogadta el. így Apáthy szerint az idegrendszer lényegét inkább az egész testen végig húzódó, rostfonatokból összeállított fibrillumos képlet alkotja, amelyeknek egyes részei a ganglion sejtekben cserélődnek ki. Bár nézetéhez Bethe és Nissl is csatlakozott, újabb időben a neuron- tan hívei annyira megszaporodtak, hogy csaknem általánosan elfogadottá lett. Az emberi agykéreg tömött glia-réteggel van körülvéve, amely befelé haladva lassanként ritkuló gerezdeket bocsát az idegsejtek különféle rétege közé, hogy aztán az idegrostokból alkotott fehérállományban újra tömegekben jelenjék meg, átfonva az egyes rostokat. Amidőn az idegelemek valami kóros folyamat következtében elpusztulnak, helyüket erősen burjánzó gliaszövet tölti ki és sok nyulványu, pók- alaku sejtjei is megszaporodnak, rostjai csillagalakulag egymásra helyeződnek (astrocytak). A Weigert-féle haematoxylines módszerrel festett készítmények szépen megvilágítják a kéreg legfelsőbb rétegének tagentialis, a velöállományból kisugárzó radialis és az ezek között levő inter- és supraradialis idegrostokat, amelyek között foglalnak helyett a nyúlványaikkal együtt a Golgi-féle sublimatezüstöző eljárással szépen festődő kis, majd mélyebben nagy pyramisalaku és legmélyebben a polymorphos idegsejtek; a tangentialis rétegben pedig a multipolaris, szabálytalan alakú hosszú nyulványu Cajal-féle sejtekkel. Az agykéregnek ilyen 6 0s typusu rétegzettsége, bár kevéssé éles határral, változó kiterjedéssel az emberi agynak nagyobb részén feltalálható, de vannak egyes területek, ahol egyes részek összeolvadása vagy újabb közbeékelődése által a kép megváltozik. így különösen az occipitalis karélyon a sulcus calcarinus körül, a látómező területén iktatódnak be nagyobb
