Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)

C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 10. Trophiás zavarok

164

által tűnik ki, mig a másikon (nem életben, tehát a koponyacsonton) Welker szerint a haránt irányú körzet felső határa férfiakon 490 mm., nőkön 475 mm. Az u. n* azték koponya térfogata is kisebb s jellemző, hogy a hátrafelé lelapult homlok és az orr egy vonalba esik. Ezen alakokkal veleszületett butaságban szenvedőkön találkozunk s egyúttal az agy hiányosabb fejlődésével is járnak. Általában meg szokás különböztetni a hosszú (dolicho-), a rövid (brachy-) és a kettő között levő középnagy koponyát (mesokephalia). Egyesek még finomabb meghatározásokat is tettek subdolicho-, subbrachy-, hyperdolicho-, hyperbrachy-, ultra-dolicho- és ultra- brachykephalia elnevezéssel. Ezenkívül — mint Török Aurél is hangsúlyozza — a koponya alakjának meghatározásánál szükségesnek mutatkozott a koponya alakénak harmadik dimensióját, a hosszúsági és szélességi tengelyen kivül a legnagyobb magasságbeli átmérőt is tekintetbe venni s a legnagyobb hosszúsági és magassági átmérő viszonyának jelzésére megkülönböztetik a chamaekephaliát, orthokephaliát és hypsikephaliát (alacsony, egyenes, magas koponya). Ha az egyes átmérők egymáshoz való viszonyát tekintjük, számos változatot ismerhetünk fel.

Az anthropologusok vizsgálataikat s a méréseket leginkább a koponyacsonton végezték s ezek egy része az élőn nem is eszközölhető. A koponyán észlelhető rendellenességek eddig inkább tudományos becsüek s a gyakorlatban kevéssé értékesíthetők. A koponyabeli rendellenességekből a szellemi életre magára következtetést alig lehet vonni, mert egyrészt a teljesen szabályos koponya a ritkaságok közé tartozik, másrészt nagyon abnormisnak látszó fejalkat mellett igen élénk szellemi műveletek találhatók. A koponya fejlődésbeli rendellenességei a többi degeneratiós tünetekkel együtt csak azon esetben bírhatnak az idegrendszerbeli szellemi állapot megítélésénél a pathognomonikus jel értékével, ha nagyobb számban jelentkeznek. Ez idő szerint csak a kisebb térfogatú (mikrokephalus) koponyák engednek a kisebb agy mellett a szellemi fejletlenségre, visszamaradottságra következtetést. Mindazonáltal nem kell elmulasztanunk a koponya alkatának beható vizsgálatát s méreteinek megállapítását mert csak a pontos észleletekből eredő adatok nagy száma fog feljogosíthatni oly következtetések levonására, amelyek akár tisztán tudományos, akár gyakorlati szempontból értékesíthetők. Konrád Jenő beható vizsgálatokat tett tanulókon a szellemi munka bírására nézve, amidőn a rendes és rendellenes koponyabeli alkotást különös figyelme tárgyául tette. Azt tapasztalta, hogy a difformis koponyaformákkal biró tanulókban a fáradékonyság általában nagyobb.

Az élők koponyaméreteit középértékben Welker és Mühr vizsgálatai nyomán Krafft-Ebing és Kirchoff a következőkben ismerteti:

1. A koponya legnagyobb hosszúsági átmérője : a homlok és a nyakszirttáj legkimagaslóbb része között levő egyenes távolság középértéke férfiakon 180, nőkön 175 mm.

2. A legnagyobb szélességi (haránt-) átmérőé, azaz azon egyenes vonalé, amely a két falcsont között levő legnagyobb távolságot jelzi, férfiakan 150, nőkön 140.

3. A magasság, vagyis azon távolság, mely a külső hallójárat felső széle és a koponyatető legmagasabb pontjára helyezett vízszintes sik között van, férfiakon 110, nőkön 105 mm.

4. A két processus zygomaticus között levő távolság férfiakon és nőkön 110 mm.

5. A két pórus acusticus között levő távolság férfiakon 125, nőkön 115 mm.

6. A koponya vízszintes kerülete férfiakon 550, nőkön 530 mm.

7. A sagittalis körzet (az orrgyöktől a protuberantia occipitalis externáig) férfiakon 350, nőkön 330 mm.

8. A fül-nyakszirt vonal, az egyik proc. mastoideus szélétől a protub. occip. externán keresztül a túloldali széléig, férfiakon 240, nőkön 220 mm.

9. Fülhomlokvonal, az egyik por. acusticus elülső szélétől a glabellán keresztül a túloldali por. acusticus elülső széléig, férfiakon 300, nőkön 280 mm.