Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 10. Trophiás zavarok
165 10. A fül-fejtető vonal, az egyik por. acusticustól a fejtetőn keresztül a másikig, férfiakon 360, nőkön 340 mm. 11. A fül-áll vonal, az egyik por. acusticustól az állón keresztül a másikig férfiakon 300, nőkön 280 mm. Ezenkívül meg szokás még állapítani az arcszögletet is, azaz azon szöget, amelyet a profil-vonal és vízszintes sik képez. Azon egyéneket, akiken ezen szög az egyenestől jelentékenyen eltér, amidőn a felső állcsont keskenyebb, az orrnyujtványok s az orrcsontok ellapultak, az alsó állkapocs megnyúlt s az alsó metszőfogak a felsők elé kerülnek, prognathoknak, azokat pedig, kiken az arcéi meredekebb vonalat képez, orthognathoknak szokás nevezni. A prognathiánál az arcszöglet 82°, az orthognathiánál 83°-90°. Megállapítandó még a koponyajelző {index), amelyet akkor kapunk meg, ha a szélességi (haránt-) átmérő talált értékét 100-al szorozzuk s a nyert összeget elosztjuk a hosszátmérő értékével. A dolichokephalia indexe 75, a mesokephaliáé 75-80, a brachykephaliáé 80—85-ig terjed. Az 530 mm-ren (nőkön 520-on) aluli vízszintes körzetű koponyával biró egyének mikrokephalusok s rendesen szellemileg fejletlenek. Az 1 — 5. sz. a. méretek végzésére legalkalmasabb a Virchow-féle kraniometer s kevésbbé a körző mérő. A hossz- és harántátmérő meghatározásánál a koponya a megfelelő irányban a kraniometer két szára közé fogandó, amelyek fel és le, előre-hátramozgatása által kipuhatolható a két legtávolabb eső pont. A magasság megállapítása úgy történik, hogy a kraniometer mozgó szárát megrövidítve, oly módon illesztjük be a külső füljáratba, hogy ennek felső falához tapadjon, a másik szár pedig a koponyatető legmagasabb pontjára vízszintes irányban helyezendő el. A többi méreteket a szalagmértékkel eszközöljük. A vizsgálatokat már az összehasonlítás szempontjából is célszerű egyforma módszerekkel végezni s előre meghatározni, hogy a méréseknél jelzett irányok miféle pontok közt levő távolságra vonatkoznak. Némelyek például a koponya magasságának meghatározásánál nem a fentebb említett pontok távolságát veszik mértékül s így nagyobb számadatokat kaphatnak. A koponyamérések alkalmával nyert számbeli értékekre némi befolyást gyakorol az egyén hajzata, tápláltsága, az izmok, a zsírpárna terjedelme s innen van aztán az, hogy egy és ugyanazon kifejlett koponyáju egyénen a különféle, nagyobb időközökben végzett mérések eredménye eltérő lehet. Fejlődésbeli rendellenességek találhatók az arcon is. Ilyenek: a szemöldökivek, a szemüreg, a szemtekék abnormis alakja, nagysága, asymmetriája, a lagophthalmus (nyúlszem, nyitott szemhéjak,) az exophthalmus (kidülledő szemgolyók), az iris nem egyforma színe, pettyezettsége, veleszületett colobomája (hézaga, hasadása), a festenytől megfosztott világos pilla- és szemöldökszőrök mellett a szemfenéknek élénk piros színben való kisugárzása és nystagmus (albinismus), a pupillák excentrikus helyzete; továbbá a ferde orr, benyomott, nyerges orrgyökér, a tátongó orrnyilás, a nagy, ferde száj, a nyúlajk, a szabálytalan, ellapult, szögben végződő fogsor, a fejlődésében visszamaradt rövid, keskeny fogmeder, a szabálytalan alakú, számú és növésű, egymásra tolódott vagy távol álló, ferde, ki- vagy befelé hajló, likacsos, rovátkos, szabad végükön megkeskenyedett, gyökérszerüen megvékonyodott vagy kiszélesedett,
