Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 10. Trophiás zavarok
161 10. Trophiás zavaroK. Eltekintve a különféle alkati megbetegedésektől, a csontokban lefolyó kóros elváltozásoktól, traumás befolyásoktól (milyenek a scro- phulosis, syphilis, rhachitis, a méhéletben vagy a szülés alatt és után elszenvedett sérülések következményei stb.), a test egyes részeinek fejlődésére, növekedésére és tápláltságára a központi idegrendszer lényeges befolyást gyakorol s bizonyos idegbetegségek a szervezet resistentiáját aíászállíthatják, egyes szervek elkorcsosodását, lassú pusztulását idézhetik elő. Látjuk, hogy a középponti idegrendszer, az agy hiányosabb fejlődésével járó szellemi fogyatkozások eseteiben bizonyos szervezeti anomáliák is észlelhetők, de meg a súlyosabb agybántalom által feltételezett elmekórformákban a testi állapot is lényegesen szenved. A paralysis progressivában szenvedő egyének szervezete nemcsak érzékenyebbé válik a különféle behatásokkal szemben, de később a szövetek és a csontrendszer trophiás viszonyai annyira megváltoznak, hogy a test valamely részére alkalmazott nyomás a szövetek szétesését eredményezheti. így a fekvés a betegek kereszttáján kiterjedtebb s csekély gyógyhajlamot tanúsító decubitust okozhat. A beteg egyszerű leesése vagy a mellkasára (bordáira) gyakorolt mérsékeltebb ütés már csonttörést vonhat maga után. Az idült lefolyású s főleg a lehangoltság tüneteivel járó elmekórformáknál, a katatoniánál a fülkagylóra gyakorolt nyomás vagy enyhébb ü\és othaematomát (fülvérfrdganatot) idézhet elő. Mélyebben fekvő szövetek minden külső ok nélkül való szétesését találjuk egyes súlyosabb természetű idegbajokban (így neuritisek, tabes, syringomyelia), amilyen az ú. n. malum perforans, amely főleg a sarkon, talpon, a nagy- és kisujj párnáján kifejlődő körülirt, a csontig hatoló fekélyesedő folyamat, továbbá a csontok, az ízületek elváltozása, túltengése, megvastagodása, eléktele- nedése, törékenysége (osteopathia, arthropathia tabetica). Ugyancsak megvastagodhatnak, elnyomorodhatnak (onychogryphosis), törékenyekké válhatnak a körmök is, a bőr szárazzá, korpádzóvá vagy pikkelyessé, körülirtan festenyzetté (naevus) vagy festenymentessé (vitiligo, leuko- dermia), vékonynyá, fényessé, feszessé válhat, prurigoszerü, herpeses (herpes zoster) kiütések, pemphigusszerü kihólyagosodások képződhetnek rajta. A Raynaud-féle betegségben különösen az ujjak vöröses, kékes, majd sötét szinüek lesznek s elüszkösödhetnek. Ugyanilyen lokális gangraenás folyamat észlelhető néha paralysis progressivában. Hysteriá- sokon gyakori a csalánkiütésszerü elszinesedés. A dementia praecoxosokon néha erythromelalgiaszerü tünetek (főleg az alsó végtagok szabad végének vöröses, kékes elszinesedése, de duzzadás és fájdalom nélkül) észlelhetők. Egyes elmekórformákban az izmok szövetének sorvadását és degene- rálódását észlelték (Fürstner). Elmebajosokon néha a haj gyors őszülése és kihullása látható. Dr. Moravcsik: Elmekor- és gyógytan. 11
