Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 10. Trophiás zavarok
162 Az elmebetegek testsúlya élénk ingadozást tüntethet fel s bizonyos tekintetben prognostikus jelentőséggel is bírhat. Azt tapasztaljuk u. i., hogy a heveny s más nagyobb izgalmakkal vagy depressiós tünetekkel járó elmekórformákban a testsúly még akkor is csökken, ha a betegek jól táplálkoznak vagy éppen — mint a mániás izgatottságban gyakran észlelhető — a rendesnél is nagyobb ételmennyiséget fogyasztanak el Mihelyt azonban a betegség javulni, gyógyulni kezd, a test súlya néha rohamosan emelkedik. De oly esetben is észlelhetünk súlyszaporodást, amikor a heveny elmekórformában szenvedő beteg elbutul. Fürstner vizsgálatai alapján azon megfigyeléseket tette, hogy azokon, kik az elmezavar kitöréséig ép elmével bírtak, a betegség kezdeti szakában a testsúly legtöbb esetben alászáll, később azonban emelkedik a gyógyulás határán túl is. Ezen tünet hiánya kétségessé teszi a gyógyulás maradandóságát. Az öröklés által terheltek s a recidiválók testsúlybeli viszonyait graphi- cusan jelző görbén a leszállás rövid, azután ingadozásokat mutat s kedvező esetben újra felemelkedik. Az idült alakoknál a kisebb ingadozások megmaradnak. Az organumos elmebántalmaknál (milyen a dementia paralytica is) a testsúly görbéje rövid időre leszáll, hogy aztán néha lassankint felemelkedjék, de egy bizonyos idő múlva ismét leesik, dacára a zavartalan táplálkozásbeli viszonyoknak. Minél erélyesebb az elmebetegséget feltételező agybeli folyamat, annál kisebb a testsúly és viszont. Részben az idegrendszer rendellenes állapotával kapcsolatos trophiás zavarok kifejezői a testi fejlettségben való visszamaradás vagy egyes részek túltengése. Ilyen az infantilismus, amidőn az előbbre haladt korral nem arányos, fejlődésében visszamaradt, gyermekes az egész testalkat, a nemzőszerv, a hang. Ugyanide tartozik az arc (ferde, keskeny szemrés, benyomott, széles orr, sekély szemüreg, kidülledő szemgolyók) sajátságos mongol fajra emlékeztető kifejezése és formája (mongolismus), valamint a korral nem arányos gyors növés, az egész testnek (makrosomia, gigan- tismus) vagy egyes részeinek (akromegaliá), pl. az arcnak, a kezeknek, lábaknak aránytalan megnagyobbodása, megvastagodása. Ilyen esetekben a hypophysis cerebri elváltozását, megnagyobbodását vagy valami daganatát találták. A trophiás zavarok eredménye a koponya, az arc, a test egyes részeinek difformitása, asymmetriája, amelyeket ha nagyobb számban fordulnak elő és bizonyos psychés rendellenességgel társulnak, degene- ratiós jeleknek szokás nevezni s különösen öröklés által terhelt, főleg hiányosabban fejlett agyú s így szellemileg visszamaradt egyéneken szoktuk észlelni. A koponya — mint ismeretes — nembeli és fajbeli sajátságokat tüntethet fel. A női koponya rendszerint kisebb és alacsonyabb s egyes népfajokon pedig gyakrabban találkozhatunk az összes arányokban
