Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 9. A mozgató kör rendellenességei
152 utján (ezt látjuk pl. még az idiotismus magasabb fokán is, ahol bár a szellemi élet egyáltalában nem fejlődik ki, mégis megjelennek bizonyos épelméjüeken előforduló coordinált taglejt sek), a külső körülményekhez a célszerűség szempontjából való alkalmazkodás (a műveltség bizonyos foka, a társadalmi helyzetek, az illem, a szokás gátat vet azok zabolátlan, alkalomszerüti en megnyilvánulása elé) és az utánzás alapján. Az arcjátékot a kétoldali izmok és izomcsoportok coordinált, harmoniás együttműködése eredményezi. Az arcjáték bizonyos alakjának gyakori megismétlődése maradandó nyomokat (pl. ráncképződést) hagyhat az arcon, amelynek rendesen bizonyos egyéni kifejezése (physiognomia) van. A physiognomia függ ezenkívül a kortól, a táplálkozásbeli viszonyoktól, az arc- és fej bőrének, zsírpárnájának, ízom- zatának, csontvázának minőségétől, fejlődésbeli sajátságaitól. Többé-kevésbé kifejezett mimika szokta kisérni a legtöbb szellemi műveletet és a hangulatbeli hullámzást. A gondolkodás, figyelés folyamata alatt különösen a homlok és szem körül levő izmok összehúzódása szerepel. A gyermekeken a szem és szájzóna egyaránt (kerekre nyilt szemekkel, tátott szájjal figyelnek), mig az állatokon a fül tájéka. Az anatómiai és klinikai vizsgálatok és tapasztalatok összhangzóan bizonyítják hogy a mimikái izmok beidegzésének kétféle pályája van : a cortico-bulbaris (a gyrus centralis anterior és praecentralistól a belső tokon át a nyúltvelöbe) és a thalamo- bulbaris (a thalamustól-bulboponsbeli facialis magvakig). Az előbbi az akaratos, az utóbbi pedig a reflexes és automatos mozgások véghezvitelére szolgál. Amaz a thalamusbeli mimikái centrumra és a facialis magvakra szabályozó és gátló hatást gyakorol. Ha pl. hemiplegiás beteg nem képes bénult arcizmát akarattal összehúzni, a hangulatbeli elváltozásnál (öröm, bánat, nevetés, sirás) ezek automatos működése zavartalanul folyik le. Nothnagel kimutatta, hogy facialis bénulásnál csak akkor következett be az automatos mimikái mozgás, ha a thalamus rostsugaraival sértetlen állapotban volt, ellenkező esetben pedig ez elmaradt. De tapasztaljuk azt is, hogy az agykéregnek részint a korral járó szellemi fejletlenségnél (gyermekeken), mint az elbutulásos állapotoknál csökkent gátlása mellett a mimikái műveletek (nevetés, sirás, arcfintoritás) a körülményekkel, viszonyokkal, a conventionalis szabályokkal ellentétben zabolátlanul keletkezhetnek és folyhatnak le. Ismeretes továbbá a hemiplegiások kényszersirása és nevetése. De előfordul az agyluesben, arteriosclerosisos és a bul- baris megbetegedésekben is. Eltekintve az organumos természetű okoktól (bénulások, rángások, contrac- turák stb.), elmebajosokon egyrészt az agykéregbeli értelmi gátlás csökkenése, másrészt a psychomotoros izgalmi tünetek, a hallucinatiók, illusiók, téves eszmék, a kóros hangulatbeli elváltozások az arcjáték minőségét és fokát megzavarhatják. Az izom összehúzódását célzó inger még mielőtt a cél- és alkalomszerüség szempontjából mérlegelő tudat küszöbére jutott volna, már realizálódik s vagy a szabályos utakat megfutva, helyes irradiatio mellett az élettani viszonyoknak megfelelőleg hozza az egyes izmokat működésbe, de fokozottabb tempóban és szabálytalan sorrendben vagy a hibás associatiós folyamatok alapján nem a megfelelő utakat futván át, ellentmondó motoros actiókat teremt, avagy végre az inger egyenlőtlenül, helytelenül oszolván meg az egyes coordinált izmok között, ezek egyenlőtlenül húzódnak össze s az arc elfintorítását idézik elő. A fokozott gátlás melleit az élettani viszonyok között éber állapotban meglenni szokott izomfeszülés csökkenvén vagy megszűnvén, az arc kifejezéstelenné válik. Az elmebajosok arcjátéka többnyire párhuzamos a szellemi kör izgatottságának állapotával, habár tartalom tekintetében nem is fedik
