Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 9. A mozgató kör rendellenességei
153 mindig egymást. Általában négy főalakja különböztethető meg. Az egyik élénk ingadozással jár s a mániás állapotok zabolátlanságához csatlakozik. Itt az inger okozta mozgás néhány pillanat alatt az arcizmok egész skáláját futja meg (hypermimid). A másikban, mely a gátoltsággal járó depressiós (melancholiás), stuporos állapotok sajátsága, az izmok egyik részének elernyedtsége mellett a másik rész lassú hypertonusa fejlődik ki s a teljes contractura fokát is elérheti. Az előbbiben az egyes izomcsoportok innerváltsága, az arcjáték minősége időtartam tekintetében nem esik össze mindig a hangulatbeli ingadozás egyes jelentkező phasisával, a különféle izomcsoportok ingerületének gyors egymásutánban való következése közben pl. a hangulat derültebb szaka morosus, haragos arckifejezéshez társulhat (paramimia). Az utóbbi alakban pedig egyfelől a lelki fájdalom, másfelől a szellemi gátlás tüneteivel nem áll összhangban a szobormerevségig fokozódó izomtonusbeli megváltozás. A harmadik a kedélyi élet szintelenségét, ürességét feltüntető s az arc izmainak elernyedésével járó alak (hypo- vagy amimia), mely főleg az aggsági, veleszületett, nehézkóros, részben a bénulásos butaságnál szokott előfordulni. Az arcjáték magatartásának negyedik formájára nézve már a physiologiás körülmények között is előálló, de itt az elmebetegeken érzékcsalódások, téveseszmék által feltételezett határozott hangulatbeli kifejezés a jellemző. Ezen alakkal főleg a paranoiásokon, egyes nehézkóros, hysteriás elmezavarban szenvedőkön találkozunk. Az izombeidegzési rendellenességek fontos szerepet játszhatnak a paranoiások s egyéb elmebetegek hypochondriás sensatióinál s téveszméik keletkezésénél. A betegek ama panaszai, hogy úgy érzik, mintha álarc lenne rajtuk, mintha fejők, arcuk, szemük, szájuk stb. megkisebbedett vagy megnagyobbodott volna, arckifejezésük undort gerjesztő lenne, mintha fejőket valami hátrahuzná, az izmok tónusának megváltozásában is lelhetik magyarázatukat. Több Ízben volt alkalmam észlelhetni, hogy ilyen betegen az arc egyes, de még a fül emelő és távolító izmaiban is mulé- kony fibrillaris rángások vagy kisebb fokú összehúzódások mutatkoztak, sőt az arc egy bizonyos területe alaki eltérést is mutatott, amit a betegnél a hozzáférhető helyen eszközölt többszörös mérés kétségtelenné tett. A taglejtések (gestusok) a szellemi műveleteket rendes körülmények között kisérik, de olykor kiegészítik, pótolják (helyettesítik), elősegítik (némelyek homlokukat, kezüket dörzsölik, ha valami nem jut eszükbe) vagy végre akadályozzák. Eltekintve az individuális* sajátságoktól, rendellenes a szerfelettsok, excessives, alkalomszereién, indokolatlan és nagyon kevés vagy éppen teljesen hiányzó. Az előbbi a többi mozgási, cselekvési míveletekkel együtt a psychomotoros ingerlékenység, a mániás nyugtalanság, zavartság állapotaiban fordul elő különösen, mig az utóbbi a depressio, stupor, elbutulás által jellemzett kórformákban. A fogalomszegénység, az emlékezetbeli gyengülés esetében az egyén gyakran segíti ki magát gestusokkal. Az elmebetegek arckifejezése, magaviseleté, cselekedete sok jellemző sajátságot árulhat el. A melancholiás teljesen elernyedt izmokkal, vagy összekulcsolt kezekkel,
