Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 9. A mozgató kör rendellenességei
151 Az akaratbeli impulsusok gátoltsága és egyoldalú szűkülés fejleszti ki a negativismus tüneményét, amidőn a beteg a passiv mozgatásnak ellenáll, a bemondott motoros actust, cselekedetet nem teljesíti vagy néha éppen az ellenkezőjét végzi. A beteg felszólításra nem emeli fel karját, nem nyitja ki szemét, nem ül le, nem megy előre vagy éppen feláll, hátrafelé indul. Néha a passiv mozgatásra olyan ellenállást tanúsít, hogy éppen nem, vagy csak nehezen győzhető le. Ez utóbbi esetben pl. az erővel felemelt végtag, mint a rugó visszapattan, mihelyt a külső erő hatása megszűnik. A negativismus alakja a kóros hallgatagsúg, melyet az organumos alapon nyugvó némaságtól (mutismus) némelyek a mutacismus elnevezéssel szokták megkülönböztetni, amidőn a beteg (némelyik hónapokon, éveken át) nem beszél, vagy csak kivételes körülmények között néha és csupán bizonyos személyekkel, avagy a szavakat halkan, suttogva, alig vagy éppen nem érthető módon ejti ki; továbbá a minden kimutatható ok (minden hallucinatio és téves eszme, hangulatbeli, öntudatbeli zavar) nélkül keletkező táplálkozási ellenkezés, amely mellett a betegek teljesen lesoványodnak, mesterségesen kell őket etetni, és végül a minden alap nélkül nyilvánuló ágyban fekvés, amely olyan makacs szokott lenni, hogy a betegek erőszakos kivétel után is, mihely szerét tehetik, visszafekszenek. Ezen tünetek a dementia praecox kórformáját jellemzik, de másodlagosan a parancsoló jellegű hallucinatiók és a hypochondriás téves eszmék is kiválthatják. Részben a tudat megváltozásának, részben pedig a motoros gátolt- ságnak tünete az apraxia is, amelyről már a tudat zavarainak fejezete alatt (1. a 132. lapot) szóltunk. A mozgásbeli gátoltsággal jár a melancholiás lehangoltság, a stuporos állapot, de előidézhetik a hallucinatiók, kényszerképzetek, téves eszmék és a zavartság tünetei is. Egyes betegeken (a dementia praecoxosakon) a cselekedeteknek még a teljes befejezés előtt való megszakításával (ergotripsis, ergodia- leipsis) és szakaszokra való bontásával (ergoschizis) is találkozunk. Az utóbbi esetben az egyes szakaszok közé a motoros műveletek utolsó pillanatában való szoborszerü megmerevedés szokott rövidebb-hosszabb időre beékelődni. A kényszergondolatok szintén kiválthatnak különféle cselekedeteket, amint ezt a kényszerképzetek fejezete alatt (1. a 118. lapot) láttuk. Psychomotoros természetűek a kifej'ező (expressiós) mozgások, ahova az arcjáték (mimika), taglejtés (gestus) és a beszéd tartozik. Ezek a szellemi élet fejlődésének első stádiumában reflexes, automatos bélyeggel bírnak (a gyermek nevetése, sirása, ajkcsucsorítása a kellemes és kellemetlen érzésekre), csak később lesznek tudatosakká, de aztán ismét az automatos bélyeg jut előtérbe. Generatiókon át módosulhatnak öröklés
