Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 9. A mozgató kör rendellenességei
149 felhalmozódó, a körülményekkel, a gondolkozás tartalmával összhangzásban nem levő cselekedetek és arckifejezés visszásságában (parapraxia és paramimia), a céltalan ide-odakapkodásban, hadarászásban, ütögetés- ben, ugrándozásbán, a testnek dobálódzásában (jactatio), a nagy bőbeszédűségben (logorrhoea) avagy egyes sokszor érthetetlen szavak összevisszafecsegésében (verbigeratio), szertelen, ok nélkül való nevetgélésben, dalolásban, kiabálásban, veszekedésben, törési, rombolási, piszkítási, firkálási hajlamban (a betegek a szoba falát, a bútorokat összefirkálják, ezeket s magukat köpéssel, vizelettel, bélsárral bemocskolják). Egyes betegek (különösen a dementia praecoxban szenvedők), időnkint, kisebb- nagyobb szünetekben ugyanazon mozgásokat, cselekedeteket végzik vagy bizonyos helyzeteket, testtartást vesznek fel minden alkalomszerüség nélkül, mintegy ötletesen vagy automatosan (stereotypiá). A mozgásbeli nyugtalanságot másodlagosan előidézhetik a hallucinatiók, a téves eszmék, a kényszerképzetek, a hangulatbeli elváltozások, indulatok és a zavarodottság állapotai is. Némely betegek motoros nyugtalansága bizonyos foglalkozást utánzó (söprő, poroló, simogató, kapáló, lapátoló stb.), tornászó, vívó, bukfen- celő, hajlongó, keresgélő, gyűjtögető mozgásokban nyilvánul. Egyesek kifeszített mellel, katonás lépésekkel járnak, mások az ágynemüeket, papucsokat, rongyokat, papirosokat, könyveket s egyéb tárgyakat csomagba kötve hordják hátukon, zsebüket telerakják, az ágyat szétszedik, a takarót, lepedőt, ingüket húzogatják, tépdesik, a foszlányokból különféle bizarr alakokat raknak össze, fejüket rongyokkal, papirosokkal, virágokkal, levelekkel feldíszítik, hajukat sok fonatba fűzik, szertelenül rakják össze, A dementia praecoxosakon gyakran találkozunk a modoros, affedált magaviselettel, beszéddel (maniérozás), amellyel együtt szokott járni az arcfintorítás (grimaceozás) s az ajkaknak összecsucsorítása. Úgy az egyes motoros képeknek fokozott energiája, mint a mozgató képzetek szegénysége disponál a cselekedeteknek egyoldalúságára, szükebb határok közé szorítására. Ilyenkor a betegek — mint láttuk — korlátolt formájú és extensitásu mozgásokat végeznek, bizonyos helyzetekben fixálódnak (stereotypiá) vagy azokat ismételgetik többször egymásután (perseveratio), mig valamely más, energiájában erősebb inger ki nem zökkenti őket ebből s más irányba nem tereli. A perseverálás külső ingerekre és pedig többféle természetűre ugyanazon módon és alakban következik be, mig a stereotypiák önként felmerülő, rhapsodiás motoros cselekvési képek. A mozgási emlékképek szegénysége és az akaratnyil- vánulás gátoltsága okozhatja a visszhangos mozgást, cselekedetet (echo- kinezis, echopraxia) és beszédet (echolalia), amidőn a beteg csak a látott motoros műveletek vagy a hallott szavak ismétlésére szorítkozik. Némely beteg a környezet minden mozdulatát, cselekedetét utánozza. A motoros gátlásnak hypochondriás alapon való kifejlődése az
