Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 9. A mozgató kör rendellenességei
145 lyozzák a járást. így a lépések lehetnek aprók, nehezen végezhetők, a talp, az ujjak, mintha oda lennének tapadva, súrolják a talajt, a térd- ízület nem hajlik (spasticus-paralyticus járás amyotrophiás lateralsclero- sisban, paralysis spinalis spasticában stb.), vagy az alsó végtag emelésekor a lábujjak lelógnak s másodlagos contractura következtében a pes equinus, equino-varus fejlődik ki (n. ischiadicus, peroneus és tibialis bénulása, neuroticus izomsorvadás). A beteg járás közben lábát szétveti (széles alapú járás), túlmagasra emeli s aztán hirtelen lecsapja (kakasjárás), dobbant, sarkára lép, különösen fordulásnál ingadozik (tabes, tabo- paralysis), az ingadozás nagyobb fokú is lehet s állás közben is mutatkozhat (a tabes előrehaladottabb szakában, a Friedreich-féle ataxiában), sőt a beteg támolyoghat, előre, hátra, oldalra dülöng, mint az ittas (cerebellaris ataxiában). Máskor a járás a törzs lengésével járó bizonytalan, ingadozó, merev (pl. sclerosis multiplexben), döcögő, amidőn a beteg mintegy löki testét egyik oldalról a másikra (dystrophia, pseudo- hypertrophia musculorum). A dementia senilisben szenvedők, elbutult egyének testmozgásai lomhák, nehézkesek. Az alkoholisták néha mereven, elernyedve, széles alapon járnak s hasonlíthatnak a paralysis progressivá- ban szenvedőkhöz. Az agyvérzés után hemiplegiássá váló betegek a bénult alsó végtagjukat vonják magok után s az egyes lépésekkor hátra-kifelé- befelé ivet Írnak le. Különösen fontos elmebetegeken a pupillák állapota. Ezek lehetnek szabályos körzetüek, egyformák, fényre, alkalmazkodásra és össze- térítésre egyenlő mértékben reagálhatnak. Egyes elmekórformákban azonban azt tapasztaljuk, hogy a körkörös alak megváltozik és pedig vagy hosszanti vagy haránt irányban vagy pedig ferdén megnyúlt, ovalis, vese, levél- alakú (egyik része kiszélesedett, a másik megkeskenyedett, egyes részein szögleteket, behuzódásokat képez, amit az iris rostjainak szabálytalan, egyenlőtlen összehúzódása idéz elő. Ilyen rendellenességekkel leginkább a mérgező szerek, főleg az alkohol befolyása alatt, de a tabesben, a dementia paralyticában is találkozhatunk, eltekintve az iritisből s egyéb gyuladásos elváltozásokból eredő összenövésektől, synechiáktól s más functionális zavaroktól. Néha physiologiás viszonyok között is előfordulhat az egyenlőtlen innervatiós alapon keletkező pupilladifferentia, de ilyenkor a reactio jó szokott lenni. Rendes körülmények között a két pupilla úgy a fény behatására, mint convergentiára és alkalmazkodásra egyformán reagál és az elfedett szem irise kiséri a nyitva levő irisének fényre és árnyékra bekövetkező összehúzódását (consensualis reactio). A fájdalomérzés (a fájdalmas pontok megnyomása, erős faradozás) pupillatágulást idézhet elő (Parrot-féle tünet). A pupillák nagyságának a fényingerre való változása reflextünemény. A szűkülést a n. oculomotorius által innervált m. sphincter iridis vagy pupillae, tágulást a sympathicus által ellátott m. dilatator iridis seu pupillae idézi elő. Szűkülést Dr. Moravcsik: Elmekór- és gyógytan. 10
