Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 9. A mozgató kör rendellenességei
144 A hemiplegiák az agyi, a paraplegiák pedig a gerincvelőbeli kóros folyamatokban szoktak leginkább előfordulni, a monoplegiák (pl. az alsó vagy felső végtag isolált bénulása) különösen hysteriás alapon fejlődnek. Továbbá bizonyos izmok vagy csoportok peripheriás idegek vagy az idegmagvak (a gerincvelő elülső szarva, az agyi idegek magvai) sérülése, elváltozása esetében szoktak működésükben befolyásolva vagy megakasztva lenni. Ez esetben a villamos elfajulásos reactió is kimutatható. Egyes izomcsoportok bénulásával találkozunk a bulbaris paralysisben (paralysis glosso- labio-laryngea progressivában), ahol egyes mozgató idegeknek (hypoglossus, vagus, accessorius, facialis, glossopharyngeus) a nyultvelőben és a hídban levő magvai és rostjai vannak megbetegedve s okozzák az egyhangú, színtelen, nehézkes, elmosódott, nem jól szótagolt beszédet, a nyelési, rágásbeli nehézséget, tökéletlenséget, az ajkak, a nyelv, a szájpad, torok, a nyelő- és rágóizmok, az alsó facialis bénulásos s lassankin kifejlődő sorvadásos állapotát. Ugyancsak körülirtan megbetegedhetnek a szemizmokat innerváló idegek magvai s kifejlődik az ophthalmoplegia és pedig az externa (vagy poliencephalitis superior), amidőn a szemgolyót mozgató (a n. oculomotorius által innervált belső, felső, alsó egyenes, alsó ferde és a szemhéjat emelő, a n. trochlearis által ellátott felső ferde, an. abducens által beidegzett külső egyenes) és az interna, ha a belső (a n. oculomotorius által innervált m. sphincter iridis s. pupillae: pupillaszükítő, a m. ciliaris: a lencse alkalmazkodását eszközlő és a n, sympathicus által ellátott m. dilatator iridis s. pupillae: pupillatágító) izmok bénultak. Az elmebetegeken a bénulásos tünetek közül különösen a paresisek szoktak gyakrabban előfordulni és pedig jellemző módon a dementia paralyticában, a dementia senilisben, az alkoholismus chronicusban, a veleszületett és szerzett butaság egyes eseteiben s elég gyakran az idültté váló elmekórformákban is. Az arc beidegzési rendellenességeinek méltatásánál azonban bizonyos óvatossággal kell eljárnunk, mert néha a koponya, az arccsontok asymmetriája, a fogazat hiányossága s egyéb fejlődésbeli anomáliák könnyen félrevezethetnek s a két arcfél között levő innervatiós különbségre emlékeztethetnek. A dementia senilis esetében fel szokott tűnni az arc izmainak sajátságos petyhüdtsége, zsongtalansága, ami az apathiás, bamba kifejezést kölcsönzi. Paralysis progressivában szenvedőkön az egyik arcfél hiányosabb innerváltsága, ami az egyik oldali sulcus-naso- labialis elsimultságában, elmosódottságában, az egyik szájzugnak beszéd közben, a homlokfélnek a megfelelő összeráncoláskor mutatkozó visszamaradásában nyer kifejezést, a kezek izomerejének csökkenése, az alkoholistákon két- vagy egyoldali paresisek, az agyvérzés után keletkező butaság eseteiben a féloldali bénulás többé-kevésbé kifejezett jele, esetleg zsugorodással található. Úgy a rendellenes mozgások, a reszketés, görcsös rángások, a contractura, az ataxiás jelenségek, mint a bénulás befolyásolják, akadá
