Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 9. A mozgató kör rendellenességei
143 rostjai húzódnak össze váltakozva, fibrillaris reszketésről szólunk (ez leggyakrabban a nyelven található), mig ha az egyes izmok egész terjedelmükben egyszerre jönnek működésbe, a reszketés teljes. Egyesek (Romberg) a reszketést bizonyos izmok gyors összehúzódásából mngyarázzák, Freusberg szerint ellenben az antagonisták váltakozó összehúzódása és elernyedése okozza. A végtagok és részben a fej, sőt a törzs remegése észlelhető a sclerosis multiplexben vagy polyinsularisban (de csak szándékos mozgások kivitele közben), a paralysis agitansban (lengésszerü, hullámos, bizonyos physiologiás mozgásokkal, pl. keverést, pilulasodrást utánozva), epilepsiásokon, hysteriásokon, Basedow- kórban szenvedőkön (apró, finom hullámú), a paralysis progressiva, a dementia senilis eseteiben, alkoholistákon, nicotin- kénesőmérgezés esetében, a lyssában. Ha az ezen betegségeknél észlelhető reszketést a Marey-féle polygraphon görbék alakjában érzékítjük, bizonyos jellemző sajátságokat ismerhetünk fel. Saját vizsgálataim alapján azon eredményre jutottam, hogy paralysis progressivásokon 1 cm.-nyi területre 11 —13, delirium tremenseseken 9—10, paralysis agitansban és veszettségben (lyssa) 8-9, az epilepsiában és hysteriában 7-8, a sclerosis polyinsularisban átlag 4 kilengés esik. Az említett rendellenes mozgások vagy nyugalmi állapotban nyilvánulnak, vagy kisérik s esetleg akadályozzák az akaratos motoros műveleteket. Az utóbbi nyilvánul az írók görcsében (mogigraphia) is, amely néha a tabes dorsalis és paralysis progressiva keretében is előfordul. A motoros kör fokozott tevékenységének kifejezője az izmok tartós görcsös összehúzódása, merevsége, zsugorodása (contractura), amely lehet activ, amidőn elsődlegesen, valamely izom hyperfunctiójának eredménye és passiv, amidőn a bénult izom elernyedése következtében a másik túlműködése jut érvényre. A rendellenes mozgás egyik alakja ai^Mtaxia is, amelyben azon körülménynél fogva, hogy a rendes viszonyokkal elleniében, minden bénulásos tünet nélkül, vagy több vagy kevesebb izom a kelleténél erősebben vagy gyengébben, korábban vagy későbben húzódik össze, a beteg ügyetlenül, tökéletlenül, célszerűtlen kitérésekkel hajtja végre, vagy éppen nem tudja véghezvinni a kívánt motoros műveletet. A coordinatio zavarának kifejezője. Az ataxia azonban a köztakaró és mélyebben fekvő szövetek anaesthesiája következtében is fejlődhet, amidőn a látás ellenőrzése nélkül fokozódik. Amidőn az egyes izmok paresises állapota akadályozza a mozgás szabatos kivitelét, pseudoataxiáról szólnak. Megkülönböztetjük a corticalis, cerebellaris, bulbaris és spinalis ataxiát. Tabes dorsalisban fontos tünet. (Ataxia statica = Brach-Romberg-féle tünet és ataxia locomotrix.) A mozgató kör ingerlékenységének, működésének csökkenése, részleges kiesése vagy teljes megszűnése különféle alakban nyilvánulhat. Ide tartoznak az agy, a nyultvelő, a kisagy, gerincvelő részint gócszerü, részint diffus elváltozásai által feltételezett bénulásos állapotok (paresis, paralysis), amelyek egyes izomcsoportokra, a test nagyobb részletére, fél- vagy mindkét oldalára kiterjedhetnek (mono-, hemi-, paraplegiák).
