Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 8. Az ösztönélet rendellenességei
136 impulsusokat. Ezzel azonban nem egyenértékű a melancholiás cselekvési kötöttség, erélytelenség {anenergia). Az akarat időleges csökkenésével vagy megrekedésével, szünetelésével a dementia praecox és a hysteria eseteiben is találkozhatunk s különféle psychomotoros rendellenesség kutforrása lehet, amelyről később fogunk szólni. A suggestiós befolyás legjobban érvényesül a hypnosis alatt, amidőn az egyén, úgyszólván, akarat nélkül levő géppé alakul át. 8. Az ösztönélet rendellenességei. a) A táplálkozási ösztön zavarai. A táplálkozási ösztön elmebajosokban megváltozhat úgy, hogy kórosan fokozódik, csökken vagy szünetel és visszássá (pervers) válik. A rendellenes vonás többnyire úgy a táplálék, mint a viz felvételében nyilvánulhat. A kórosan fokozott táplálkozás, a nagyétküség, falánkság (polyphagia) többnyire a szellemi és mozgásbeli nyugtalansággal járó mániás állapotokban, a dementia paralyticában és más elbutulásos folyamatokban szokott előfordulni s néha a ki nem elégíthető fájdalmas éhséginger fokáig emelkedhet {bulimia). De észlelhető a diabetes mellhúsnál is. Egyes elmebajosok mohón kapnak az ételek után, még az illem szabálya ellenére is és nemcsak a maguk adagját fogyasztják el, de a környezet otthagyott maradékait is elköltik. Eltekintve a fokozott transspiratióval, bő izzadással, lázas állapotokkal járó testi betegségektől, sok esetben, szintén az izgatottság tüneteivel kapcsolatosan, a vizivás is nagyobb mérvű lehet (polydipsia). Ismeretes továbbá a diabetes insipidusban szenvedőknek a viz iránt való csillapíthatatlan vágyuk. Egyik ilyen betegem megjegyezte, hogyha folyó vagy tó mellett haladt el, valóságos kéjes érzés lepte meg s szerette volna az egészet kiinni. Eltekintve a nyelés folyamatának különféle szervi okokból (pl. paralysis bulbaris, a száj, garat, oesophagus és környékének lobos elváltozásai, daganatai, a heges összenövések okozta szűkülete stb.) eredő akadályaitól, valamint az egyes, különösen pedig az emésztőszervek betegsége (gyomor- és bélhurut, májbaj stb.) által feltételezett étvágytalanságtól {anorexia), a táplálkozási ösztön csökkenését vagy megszűnését elmebetegekben mindazon esetben feltaláljuk, amidőn a szellemi és mozgásbeli működések, tehát a gyomor és belek tónusa is lanyhává, akadályozottá válnak, továbbá egyrészt a gyomor hyp- vagy anaesthesiá- jából kifolyólag csak kisebb fokban vagy éppen nem keletkezik az éhség ingere, másrészt meg a zavartság eseteiben vagy egyáltalában nem, vagy tévesen associálódott alakban jut az öntudatba s nem a táplálkozás kielégítésére irányuló mozgásbeli actust váltja ki. A nagyobbfoku motoros
