Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 6. A tudat zavarai
131 az emlékképek felidézésének tökéletlensége vagy hiánya, az associatiós kapcsolódás lazasága, akadályozottsága, homályossága. Az elmebeteg saját testi és szellemi egyéniségét alkotó képzetek egységének a tudatban való szétesése, szétválása okozza a személymegoszlást, hasadást, a többszörös én-t, amidőn a beteg önmagát több személynek, egyes testrészeit önálló egyén gyanánt különváltnak hiszi. Féré jobboldalt bénult epilepsiás betege önmagához intézte azon kérést: „adjál neki cigarettát és gyújtsd meg", más alkalommal meg így szólt: „a szerencsétlennek nincs jobbkeze, vakard meg viszkető ujját* és saját ép balkezével teljesítette a kívánságot. A paralysis progressivában szenvedő betegem alsó és felső végtagjait felváltva szidalmazta és ütögette, mert azok szerinte folyton zavarják, enni kérnek, az egyik lábát feleségének tartotta. O. szintén paralysises betegem azt mondta, hogy keze, lába, penise más egyéné. Cs. l.-né pedig apoplexia után bénult karját leváltnak hitte és kérte, hogy conserváljuk és ragasszuk vissza. A személyiségre vonatkozó tudat megváltozása abban is nyilvánulhat, hogy a beteg nem megfelelő korúnak, élettelen tárgynak, egyes testrészeit nagyobbnak, erősebbnek, kisebbnek, gyengébbnek, szellemi képességeit tökéletesebbeknek vagy fogyatékosabbaknak tartja. Előidézik ezt főleg a hypochondriás és nihilismusos téves eszmék változatos és már tárgyalt alakjai. A beteg pl. azt mondja, hogy nincs feje, agya, szíve, gyomra, bele, nem tud nyelni, járni, ürülékei nem távolodnak el, csontjai ki vannak cserélve. A paralysis progressivában szenvedő betegem azt mondta, hogy karja 2 méter hosszú, hogy szabad szemmel a Gellérthegyről Szibériában meglátja a pókhálót. Mason hysteriás nőt említ, aki a rohamok után egy ideig gyermeknek képzelte magát, úgy viselkedett és olyan modorban beszélt. Paralysis progressivában szenvedő betegek elég gyakran állítják, hogy már meghaltak, nem tudják szemüket kinyitni nem képesek mozogni. Némely beteg megváltozott öntudata alapján kettős életet él s a személyére vonatkozó események egy részét az egyik, másik részét a másik időszakba helyezi. A kettős, alternáló öntudat különösen epilepsiás és hysteriás zavartság eseteiben észlelhető, amidőn a ködös állapotok alatt felmerült képzetsorok láncolatát a feltisztulás megszakítja, de egy újabb ismét összeköti. Ugyanezt tapasztalhatjuk a hypnosis alatt is. Az ebből felébredő beteg nem emlékszik arra, mit mondott és cselekedett, de egy újabb hypnosisos állapotban az előbbi eseményei újra felmerülnek. Máskor pedig a régen átélt, de a tudatból kiküszöbölt, elnyomott emlékképek, főleg melyekhez erősebb érzelmi mozzanatok kapcsolódtak, a hypnosis állapotában felszínre kerülnek. Legtöbb esetben az elmebajos, ha esetleg a hypochondriás téves eszmék hatása alatt hangoztat is valami betegséget, de valódi kóros állapotát felismerni és megítélni nem tudja, sőt tagadja, hogy elmebajos lenne, vagyis a betegségébe való belátása hiányzik. A betegség tudata, helyes méltatása már a felgyógyulás jele szokott lenni. De nem minden 9*
