Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 3. Az emlékezőképesség rendellenességei
103 Az emlékképek rögzítésére, megőrzésére, valamint felidézésére való képesség physiologiás körülmények között csak bizonyos korban (2—5 életév) kezdődik s bizonyos koron (aggkor) túl gyengül. A gyermekkor első éveinek benyomásai, éppen úgy mint az álomképek nagyrésze, nem tapadnak meg az emlékezetben, vagy csak homályosan. Az emlékképek kialakulásához a meglevő képzetek és képzetsorozatokkal való associatiós összeköttetés is szükségest Ebben "még a gyermekkor szegény. Az aggkorban pedig egyrészt az agykéregbeli idegsejtek felfogóképessége csökken, másrészt az associatiós kapcsolat meglazul. A tapasztalat szerint továbbá a gyermekkor emlékezete sem éri el a felnőttekének fokát. Ranschburg vizsgálatai alapján kimutatta, hogy az emlékezet biztossága 25 éves korban még egyszer oly nagy, mint a 12 éves gyermekeknél. Az agynak, hogy az élet különféle körülménye és viszonya közt szükséges emlékképeket, a legelemiebbektől kezdve, megszerezze, már korán kell nagyobb tevékenységet kifejtenie és mint Kraepelin kiemeli, az emlékezetet betöltő képzetsorozatoknak körülbelül 70°/o-a a fiatal korból ered. A benyomások tartósságát elősegíti azoknak megismétlődése. A megjegyzöképességre befolyást gyakorol mindazon tényező, amely az észrevevésnél szerepel. Azonban ennek és a megőrzőképességnek minősége nincs mindig arányban egymással s bizonyos esetekben, pl. a különféle okból eredő öntudatzavar vagy a figyelemnek a tömeges és változó tartalmú hallucinatiók által való elterelődése mellett az előbbi gyengül vagy hiányos lehet, mig az utóbbi lényeges változásnak nincs alávetve és viszont. A paralysis progressivában és dementia senilisben szenvedők a friss ingereket nehezebben fogják fel és rögzítik, mig a régebben szerzett benyomások emlékképei változatlanul megmaradhatnak. A betegség előrehaladásánál a megőrző- és reprodukálóképesség is gyengül s előbb a képzetek associatiós összeköttetései lazulnak meg, bomlanak fel, aztán magok az emlékképek pusztulnak el. Úgy Ranschburg, Goldstein, mint saját magam vizsgálatából az derült ki, hogy a paralysis progressivában szenvedők felfogása, megjegyzőképessége csökkent, de különösen szembeötlik a benyomások tartósságának tökéletlensége és az associatiós kapcsolat lazasága mellett a figyelőképesség gyors kifáradása. Ellenben oly esetekben, midőn a dementia tünetei még nincsenek erősen kifejezve s a hypomaniás izgatottság uralja a kórképet, a megjegyzőképesség élénk lehet. Goldstein és Ranschburg kísérletei továbbá kimutatták, hogy a veleszületett gyengeelméjűségben a jó megjegyzőképesség mellett az associatiós tevékenység fogyatékos, mig a szerzett elbutulás eseteiben (paralysis progressivában, dementia senilisben stb.) mindkettő egyaránt gyengült, hiányos. Lobsien szerint mindazon esetben, amidőn csupán mechanikus emlékezetbeli tevékenységet kell kifejteni, az imbecillisek reproductiója eléggé megbízható, de már kifejezett fogyatékosság ismerhető fel akkor, amikor a képzettársítás önálló szabad működéséről, a combinatióról van szó. A Korsakow-féle tünetcsoportban, amely főleg az alkoholos neuritis multiplex kapcsán szokott kifejlődni, de más kórformák (pl. paralysis progressiva, dementia senilis) keretében és koponyasérülés után is előfordulhat, a megjegyzőképesség nagy mértékben meg van zavarva s habár
