Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 2. Az észrevevés rendellenességei
100 hamisított tartalommal, önmagára vonatkoztatja, a kocsizörejt puskalövésnek, mennydörgésnek tartja. AzJUusip nem egyszerű észrevevéses folyamat, hanem az associatiós, itéletbeli míveletek egész sorozatávalIszöfcött járrrir A tévesen felfogott inger nem csupán mint ilyen jut az öntudatba, de az ahhoz társulni szokott s adott esetben a körülmények, a helyzet, a hangulat és a pathologiás állapot minősége és mérve szerint kapcsolódó emlékkép-csoportok kisebb és nagyobb számát is felszínre hozhatja s az ily módon kialakult felfogás eredményéhez képest kifejlődött constellatióról és az önszemélyiséghez való viszonyáról ítéleteket provokál, a hamis következtetések egész láncolatát teremti meg. Az elmebajos pl. nemcsak tévesen emberi alaknak nézi a fatörzset, de azon meggyőződés is ébred benne, hogy az reá leső, életét fenyegető egyén, akit ellenségei, üldözői béreltek fel azon célból, hogy eltegyék láb alól* miért is védekeznie, menekülnie kell. Épelméjüekben is előfordulhatnak illusiók, ezek azonban a körülmények viszonyok, a physikai lehetőség határainak mérlegelése után képesek azokat corri- gálni s mint tévedéseket felismerni. A külső viszonyok és psychés állapot minősége elősegíthetik az illusiók keletkezését és pedig annál jobban, minél inkább van megnehezítve az érzéki észrevevés teljessége. így pl. a homályban, holdvilág mellett, az érzékszervek bizonyos betegségeiben, az idegrendszerbeli ingerlékenység, kimerülés, izgatottság, a félelem, az autosuggestio esetében. De elősegítheti az idegrendszernek arra már előkészített fogékonysága is, pl. a gyermekeknek a kísértetekről szóló dajkamesék által felfokozott képzelődése, a gyermekkor óta megrögzött előítéletek a közvéleményben erős és gyökeret vert fenyegető veszedelem (rablótámadás stb. mely a kedélyeket állandó izgatottságban tarthatja. Az elmebajosoknak lehetnek a külvilágról és saját testi és szellemi állapotukról illusiói. Leggyakoriabbak a látás utján keletkezők. Az egyes élőlények, tárgyak alakjukban, nagyságukban, színükben, csoportosulásukban, cselekvésükben megváltozottan tűnhetnek fel. A betegek az ismerősök, a környezet arckifejezését másnak látják, a valónak meg nem felelő különös rokon- vagy ellenszenvet, megmagyarázhatatlan közönyösséget olvasnak le róla. A taglejtésekből, arcjátékokból, az emberek, tárgyak csoportosulásából, elhelyeződéséből, a hírlapokban olvasott cikkekből, a véletlen különféle alakulásából, a természeti tüneményekből különös jeleket, célzatot ismernek fel, figyelmeztetést, meglepetést, tiszteletet, gúnyt, haragot, bosszantást. Azt hiszik, mindenki őket nézi, figyeli, a színházban a művészek nekik szavalnak, egyes kifejezéseikkel, taglejtésükkel rájok céloznak, a pap is csak nekik vagy róluk prédikál. A szoba tárgyait különös módon rakják össze, a tükröt ügy praeparálják, hogy ne mutasson jól. A szobrok megelevenednek, a Mária-, angyal-, apostolkép vagy szobor megmozdul, int, sir, kesereg. Egyes tárgyak kisebbek vagy nagyobbak lettek (illusios makropsia és mikropsia). Egyik paranoiás az utcán véletlenül találkozott a vizsgálóbíróval s annak gomblikába tűzött szegfűből azonnal célzást ismert fel. A fehér szerinte
