Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 2. Az észrevevés rendellenességei
93 egyéb módon keletkezhető suggestiós hatást kizárjam s ezért p!. a beteg háta mögött szólaltattam meg a zengő hangvillát vagy harmoniumot. Nagyon tanulságos volt L. J. 36 éves, delirium tremens alkoholicumban szenvedett betegem, akinél akkor alkalmaztam az eljárást, midőn hallucinatiói megszűntek. Amint háta mögött felcsendült a zengő hangvilla, ijedt arccal, homlokán verejtékezve, nézett szét, lábával taposni kezdett, levetette magát a földre, kezével, lábával hadonászott, a padlóra ütögetett, testén söprő mozgásokat végzett, majd megjegyezte hogy annyi sok fekete (sváb) bogár van rajta és körülötte, hogy nem képes agyonütni. Amint a hangvilla bugása megszűnik, csodálkozva jegyzi meg, hogy a bogarak eltűntek. A hangvilla újabb megzendítésére nyomban megismétlődött az előbbi visio. A harmonium közvetlen közeli hangjára ugyanilyen hallucinatio állt elő, ha pedig távolabbról hatott, a beteg bámulva, integetve, mutogatva mondta el a következőket : „Ülnek ott az asztalnál, 3 úr, most jön oda egy... ott ülnek, isznak, egyik barna, másik szürke, aki ott ül (jobbra mutat), annak fekete a kabátja és kockás a nadrágja, a nőnek szürke ruhája, fehér gallérja.“ A zene megszűnése után eltűntek az alakok. Egy másik beteg ugyanilyen ingerre poloskákat, svábbogarakat, huszárokat, lovasrendőröket, fekete kutyát, piros, lógó nyelvvel, sok fekete macskát, lovakat, lovasokat, asszonyokat, leányokat látott. Volt olyan beteg is, aki előtt virágok, számok jelentek meg. A betegek a beható ingert, mint ilyent, helyesen ismerték fel, megmondták, hogy zúgást, zenei hangot, dallamot hallottak s ettől függetlennek látszó módon jelentek meg előttük a teljes realitás, objectivitás színezetével biró képek, amelyek sok esetben a kiváltó inger egyetlenegy sajátságával sem egyeztek, nem is az ingerelt érzékszerv területére estek, tehát nem téves, hanem egészen uj érzéki észrevevés eredményeképen tűntek fel. A környéki behatás itt ingerelte a pathologiás alapon működésében megzavart agykérget, amely aztán a kóros folyamat természetének megfelelően, az inger minőségétől esetleg függetlenül is és anélkül, hogy az ingert mint ilyent értékesítené, reagál. Az ilyen reactio kiváltására az agykéreg kóros állapotának szükségességét bizonyítja azon körülmény, hogy physiologiás viszonyok között hasonló peripheriás ingerek nem elégségesek a hallucinatiók előidézésére, úgyszintén az idegrendszernek mesterségesen (pl. testi és szellemi kifárasztás által) rendellenes állapotba hozatala mellett a figyelem megfeszítése dacára is csak a már említett pseudohallucinatiók voltak ébreszthetők, amelyek a határozott realitás színezetét nélkülözték. A kísérletek egyrészt tehát amellett szólnak, hogy a hallucinatiók előidézésére a peripheriás érzékszervek ingerlése is impulsust szolgáltathat, másfelől azon felvételt támogatják, hogy az érzéki csalódások lényege az agykéreg rendellenes működésében keresendő. Ezt pedig támogatja amaz associatiós folyamat felismerése, amely a mesterségesen megindított környéki inger behatására közvetlenül megindul s amelynek megnyilvánulása különösen élesen akkor kerül előtérbe, amidőn valamely érzéki szerv peripheriás izgatására más érzéki szerv körére eső nagyon összetett, de minden részletükben jól színezett képek vetülnek az öntudatba A rendellenes, kóros állapotot a beható ingerre következő inadaequált reactio, a nem megfelelő képzetreproductio, az ítélet, az öntudat meghamisított volta bizonyítja. Amidőn valamely érzékszervre gyakorolt inger a másik körében vált ki hamis észrevevést, Kahlbaum szerint reflex-hallucinatióról szólunk. Ziehen betege pl. valahányszor kést vagy ollót látott, azonnal azt érezte^ hogy ujját levágják. Cs. nevű betegem az ápolónő övén függő kulcsokra pillantván, panaszkodni kezdett, hogy nyelvén kulcsköteg lóg. Neuropathiás (ideges, hysteriás, neurastheniás), testileg és szellemileg kimerült egyének néha a mély álomból nehezebben ébrednek s az álom
