Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 2. Az észrevevés rendellenességei
90 értelmezése világosságban semmit sem nyer. Emminghaus azt hangsúlyozza, hogy az érzékcsalódások egyedüli okát a középponti végkészülék és nem a vezető pályák külső vagy belső izgalmi állapota idézi elő. Griesinger szerint a hallucinatiók objec- tivizált emlékképek. Krafft-Ebing ellenben az emlékképnek hallucinatióvá válásához szükségesnek tartja az egész centro-peripheriás érzéki pálya együttes ingereltségét. Jolly pedig az érzéki pályák hyperaesthesiáját tartja kiinduló helynek. A szakemberek újabban általában megegyeznek abban, hogy a hallucinatiók kifejlődésénél az agykéregnek van legfontosabb szerepe, csupán abban térnek el, hogy az érzéki csalódást előidéző folyamat a kéregből vagy a kéreg alatt levő érzéki területből indul-e ki ? (Centrifugális és centripetalis elmélet.) Hoffmann szerint, ha az agyban egy reproducált érzéki kép az érzéki ideg középponti rostjait ingerli, akkor ezen inger a környék felé vetíttetik s kifejlődik a hallucinatio. Kraepelin hangsúlyozza, hogy az érzékcsalódások keletkezésének legfontosabb előfeltétele az érzéki középpontok fokozott ingerlékenysége, de különféle úton át támadhatnak. Felhozza, hogy kóros viszonyok között a felmerülő emlékképek oly élénk érzéki színezetben kerülhetnek az öntudatba, hogy a beteg azokat valóságos észrevevésnek tekinti. De mivel csak bizonyos képzetcsoportok lesznek ilyenek s mellettük a többiek az emlékezetbeli felidézés rendes módja szerint halványabban jelennek meg, másvalami tényezőnek is szerepelnie kell. Erre nézve elfogadja ezen kivételes érzéki szinezettség keletkezése módjául az érzékcentrumoknak Kahlbaum által reperceptio-nak nevezett visszafelé vezetett ingerületét. Aminthogy Wernicke is felveszi, hogy hallucinatiónál az emlékképcentrumban támadó izgalom az általa felvett perceptiós sejtterületre hatol. Kraepelin szerint minél nagyobb az érzéki mező ingerülete, annál könnyebben kapják meg az emlékképek az érzéki jelleget s annál alacsonyabbnak kell lennie a visszafelé futó ingerültség küszöbének, hogy azt kiváltsa és annál függetlenebbek lesznek a képzeletlepergéstől. Nézete szerint a külső ingereknek gyakran van támogató szerepük a hallucinatiók kibontakozásánál, sőt a tapasztalat szerint a megfelelő érzékszervbeli forrás kirekesztése után azok meg is szűnhetnek, pl. a fül bedugására a hanghallás. így tehát Kraepelin szerint fel kell venni, hogy az érzékszervekből kiinduló enyhébb öningerületek impulsust szolgáltattak azok előidézésére. Wernicke a hallucinatio keletkezésénél még a betegek associatiós kapcsolatának meglazulását, a sejunctiót is felveszi, melynél fogva különféle képzeteknek az egyéniséghez kapcsolódó viszonybeli egysége felbomlik s a beteg a valót a tévestől, képzelttől megkülönböztetni nem tudja. Parish, Münsterberg, James és mások az érzékcsalódások okát szintén az aszociatiós mívelet megzavarásában, a dyssociatióban látják. Goldstein beható tanulmánya alapján azon következtetésre jutott, hogy a hallucinatio, mint minden valódi észrevevés, az érzéki centrumok ingerületének egyszerű folyománya s a realitás megítélése érzékcsalódásoknál éppen úgy, mint a valódi észrevevésnél, másodlagos tünet, az egész psyche kritikai tevékenysége. Minél súlyosabb az öntudat megváltozása, annál inkább tér el a hallucinatio a normalis észrevevéstől. Jendrássik elkülöníti a heveny elmekórformák keretében előforduló nagyszámú tarka, alig vagy éppen nem associálódó hallucinatiókat a paranoiások hideg, állandó, erősen összekapcsolódó érzéki csalódásaitól. Az előbbieket, nézete szerint, az emlékképek centrumát megtámadó diffus ingerek okozzák, mig az utóbbiak az érzési területen keletkezett elváltozásokból erednek s okuk nem lokalizált kóros izgalom, hanem valamely gondolatnak megrögződése a kórosan előkészített talajon, amelyet az idegrendszer bizonyos területeinek öröklött alapon történt hiányos fejlődése létesített. Mint suggestiós productu mok kapcsolódnak az associatio keretébe. Nézetem szerint a hallucinatiók keletkezéséhez az agykérgi egész emlékképbeli területnek különféle okokból származó rendellenes tevékenysége szükséges, mert csak
