Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 1. Szervezeti, testi okok - e) A szervezeti élet egyes physiologicus folyamataihoz társuló elváltozások
71 periodicus elmezavar, egyes dementiás állapotok kifejlődésére ezen serdülésbeli átalakulás adja meg az első lökést. Kalilbaum és Hecker a pubertas vége felé, tehát a 17—22 év körül, degenerativ alapon fejlődő s a melancholiás depressio. mániás izgatottság, heveny-zavarodottság és elmegyenge vonás sajátságos vegvülékét képező elmezavart hebephrenia néven különbözteti meg. Ezt a kicsinyes okokra beálló s egész az életuntságig fokozódó melancholiás lehangoltságnak bamba, gyermekes nevetgélés, szerfelett sok fecsegés, cZéltalan futkározás, a korral és ismeretekkel, tapasztalatokkal arányban nem álló okoskodó, tanácsokat osztogató hajlam, áílhatatlanság, eszmetolongás, gondolatszökellés, általában a gondolkozás fegyelmezetlensége, a feltünőség hajliászása, üres, nem jól értelmezett phrasisok gyakori használata által feltűnő mániás izgatottság, majd időnkint nagyobb tájékozatlanságban, ön- tudatelhomályosodásban, czélszerütlen, badar, impulsiv jellegű cselekedetekben, összefüggéstelen beszédben, ellenséges tartalmú hallucinatiók, megkárosításra, rossz indu- latú befolyásolásra vonatkozó deliriumokban nyilatkozó zavarodottság által való gyors megszakítása, továbbá a beteg magaviseletéből, nyilatkozataiból lépten-nyomon kirivó elmegyengeség jellemzi. A betegek hangulata szerfelett gyorsan változik, érzékenyek, sérülékenyek, engedetlenek, rakonczátlanok, a mellett hogy maguk szorulnának leginkább fegyelmezésre, oktatásra, senkitől tanácsot el nem fogadva, mások számára igyekeznek tanításokat osztogatni, s midőn egyik pillanatban legkomolyabb hangon fejtegetik az illendőség kellékeit, a következőben már nyelvüket ki- öltve a velők érintkezőkre, végig hemperegnek a fiivön, hajukat szétkuszálják. Ellentmondást nem tűrnek. Előszeretettel foglalkoznak értelmi körüket felülmúló olvasmányokkal, kérdésekkel, azokat gyermekes tudákossággal fitogtatják, mi alatt a szellemi éretlenség jeleit engedik felismerni. Ezen állapot néha elég gyorsan megy át a teljes butaságba, míg máskor javulhat vagy teljesen meggyógyulhat. Kahlbaum különben a hebephreniától megkülönbözteti a zavartsághoz és elmegyengeséghez nem vezető és többnyire
