Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 1. Szervezeti, testi okok - b) Traumák és operatív beavatkozások
47 A másodlagos traumás elmebaj gyakoribb, mint az elsődleges. Az eleinte jellemében megváltozó, ijedékenv, szórakozott, komor, mogorva, rendetlen, ingerlékeny, akaratos, állhatatlan, kóborlásra, alkoliolbeli és nemi kicsapongásokra, indulatkitörésekre, brutális cselekedetek elkövetésére hajlammal biró egyénnél az állandó fejfájás mellett lassankint kóros apathia, a szellemi képességek csökkenése, elmegyengeség s végre a teljes elbutulás, egyes esetekben a paralysis progressiva fejlődik ki. Az epilepsia vagy közvetlenül a sértés után, vagy — mint már említettük —- később állhat elő. Christiani a koponyasértés után keletkezett elmebetegség 100 esete közül 29-nél functionalis elmezavart, 43-nál paralysis progressivát, 16-nál dementiát és lí2-nél epilep- siát észlelt. Koponyasértések után kifejlődhetnek a hysteria tünetei is. Ezen bántalomhoz sok tekintetben hasonló s egyes esetekben, különösen ott, hol a bántalom inkább a psychicus shockra, a heves kedélyi megbízatásra vezethető vissza, az esés, ütés, ütődés vagy más erős és váratlanul gyorsan bekövetkező traumás behatásra előálló agy-gerinczagyráz- kódtatás (commotio cerebro-spinalis) után a központi idegrendszer minden kimutatható anyagi elváltozása nélkül lassankint fejlődő traumas neurosis (neurosis traumatica), a melyet mivel először vasúti szerencsétlenségeknél, összeütközéseknél észleltek és írtak le az amerikaiak és angolok, «rail-way spine» vagy «rail-way brain» néven jelölték meg A Az agy-gerinczagyi rázkódásnál az esetek súlyossága szerint az öntudat rövidebb-hosszabb időre (néhány másodpercztől néhány órára vagy napra) elhomályosodik s az általános collapsus tünetei fejlődhetnek ki, a midőn az arcz felette lialványnyá, hideggé, verejté- kessé, a pulsus kicsinynyé, könnyen elnyomhatóvá, a légzés nehézzé, akadályozottá (dvspnoe) válik, önkéntelen vizelés és hányás áll be. Súlyosabb esetekben némelykor néhány óra alatt halál következik be, legtöbbször azonban az öntudat rövidebb-hosszabb idő múlva feltisztul, a beteg csak a rázkódás előtt történt időre emlékszik, arcza halvány, tekintete bágyadt, járása lassú, bizonytalan, remegő
