Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 7. Tébolyodottság (paranoia)
295 kóros emelkedettsége, az öntúlbecslés képezi, szintén ritkábban fordul elő isoláltan, többnyire az üldöztetési alakkal együtt észlelhető. A betegek kiváló testi és szellemi tulajdonsággal dicsekednek, nagy feladatok megoldására, bizonyos politikai pártok vezetésére, az ország vagy országok kormányzására, az emberiség megjavítására érzik magukat hivatottaknak. Egyesek ministereknek, királyoknak, prófétáknak, Jézusnak, Szűz Máriának, Istennek, nagy művészeknek, költőknek mondják magukat. Néha meglehetős korán fejlődik a nagysági tébolyodottság azon alakja, melynél a kicserélés téveszméje is szerepet játszik. A beteg azon tudatra ébred, hogy előkelő, királyi, lierczegi, grófi család sarja s valami családi cselszövény miatt még gyermek korában kicserélték s nem valódi szülei körében nevelkedett fel. Ezen téveszméjében részben illusiók, részben liallucinatiók és emlékézetbeli csalódások támogathatják. Azt veszi észre, hogy szülei vele hidegebben bánnak, mint többi testvéreivel, megrövidítik, néha czélzásokat tesznek magasabb származására, kiváló testi és szellemi tulajdonságaira, a magasabb rangúak véletlen felemlítését már önmagára vonatkozó czélzásnak tekinti. A hatalmassági érzet minden irányban kifejezést nyer. A betegek azt állítják, hogy mindenütt jó létet képesek árasztani, az emberiséget boldoggá tehetik, kezük érintésével a holtakat feltámasztják, a levegőt megtisztítják, az égi testek járását szabályozzák, sőt még váladékaiknak is áldásos befolyást, teremtő erőt tulajdonítanak s azt mondják, hogy könnyük, köpésük kenyérré, gyermekké változhat s a hova ürülékeiket bocsátják, vizelnek, ott mindenütt dús növény, gabona terem. A nagysági tébolyodottak élénk illusióik alapján azt látják, hogy ünnepélyes fogadtatás készül számukra, az emberek sajátságos tisztelettel köszöntik, a falakra ragasztott színes hirdetmények megérkezésüket jelzik, az utczákat, a szállodákat, sőt még a closeteket is különös fénynyel világítják ki. Az utczán megbámulják, csodálattal nézik fenséges testalkotásukat, járásukat, taglejtéseiket. A legmagasabb rangú egyének nyájasan üdvözlik, sőt a közeledésre biztatják. Egy beteg pl. a hadi gyakorlatok alkalmával egy föher- czeg arczkifejezéséböl és kézmozdulatából azt olvasta ki,
