Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 3. Hallucinatoricus zavarodottság (amentia)

szökellés, fecsegés, futkározás, élénk arczjáték, taglejtés által jellemzett mániás kép áll elő. A parancsoló liang- liallások, a fascináló visiók másodlagosan a katatoniás merevséget válthatják ki.

Néha a zavartság rövid időre többé-kevésbé kifejezett feltisztulásnak adhat helyet, a midőn a betegek mintegy eszmélve, kutatják a történtek okát s előbbi magaviseletök magyarázatát adni igyekeznek.

A betegek táplálkozási viszonyai alászállnak. A kellemetlen, üldöztetésre, mérgeztetésre vonatkozó halluciná- tiók következtében vonakodnak étkezni, a mit olykor az ételhez nyúlást megtiltó hanghallások is előidézhetnek. Arczuk többnyire halvány, hőmérsékük vagy csökken vagy emelkedik. Székletétük, vizeletük elválasztása rendetlenné válik, néha ürülékeik önként távolodnak el, míg máskor mesterségesen kell azok kiürüléséről gondoskodni.

A betegség többnyire hevenyen folyik le s átlagos időtartama 2—6 hónap, de néha egy éven felül is eltarthat s gyógyulásba mehet át. Egyes esetekben mulékony jelleggel nehány óra, nap, hét alatt zajlik le. Ide tartoznak az alkoholos, liysteriás, epilepsiás mulékony zavarodottság, az epilepsiás ködös állapot (prae és postepilepti- cus, a nehézkóros motoricus rohamot helyettesítő u. n. szellemi egyenértéket képviselő zavartság), a delirium tremens potatorum, a melyekről később még külön is lesz szó, továbbá a lázas és kimerüléses deliriumok, a melyeket már az 52—62. lapon ismertettünk, úgyszintén a delirium acutum.

A delirium acutum (heveny őrjöngés), melyet némely szakbúvár külön elmekórformának tekint, a már felsorolt aetiologiai mozzanatok befolyása alatt nagyon hevenyen, 10—20 nap alatt s magas liőmérsék (38—41 C) mellett szokott lefolyni s többnyire halállal végződik. Az agynyomás tünetei vezetik be. A betegek nagy forróságot, kábultságot éreznek, álmatlanok, felfedeznek, látáik szűkültek, nehezen gondolkoznak, az élénk érzékcsalódások megjelenése mellett öntudatuk lassankint elhomályosul, csakhamar élénk agitáltsággal, zabolátlan cselekedetekkel összekötött mániás izgatottság lép előtérbe. A betegek futkosnak, ugrálnak,