Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 3. Hallucinatoricus zavarodottság (amentia)
270 zavartan fecsegnek össze-vissza, gondolatmenetük szakadozott, ijesztő delirinmok nyugtalanítják, tájékozatlanok, tógáikat csikorgatják, hánykolódnak. Később a kimerülés tünetei: elhalvánvodás, a végtagok gyengesége, reszketése, általános elesettség, érzéstelenség, sopor fejlődnek ki s ezek kapcsán a halál következhet be. Némelykor a hallucinatoricus zavarodottság chronicus lefolyást vesz, a midőn az élénk hangulathullámzás elmosódik s az érzékcsalódások (leginkább a hanghallás) mellett egyes szakadozott téveszmék bontakoznak ki. A hallucinatoricus zavarodottság prognosisa az esetek 65-—70°/0-ánál kedvező, a lázas és kimerüléses deliriumok- nál azonban a gyakrabban bekövetkező halál a gyógyulás chanceait jóval leszállítja. Több ízben tapasztalható, hogy a hallucinatoricus zavarodottságnál a lényeges javulás után visszaesés mutatkozik. A gyógyulás lassankint következik be, néha a heveny butaságra emlékeztető vagy depressiós szak közbe ékelődése mellett és lehet vagy teljes vagy bizonyos változatlan szellemi hiány marad vissza. Egyes esetekben a másodlagos butaságba megy át, vagy az általános kimerülés, esetleg valamely súlyosabb szervezeti ok következtében halállal végződhet. A búskomorságtól megkülönböztethető azáltal, hogy itt az önvádlásos és kicsinvségi, önlealacsonyításra vonatkozó delirinmok nem fordulnak elő s a lelki fájdalom sem oly intensiv, a beteg egész lényét betöltő, mint a melanclio- liánál, továbbá itt a lehangoltság csak rövid időre terjed és más tünetek által van tarkázva. A mániától az érzék- csalódások nagy tömege és az előbb említett hangulatbeli változások különítik el. Végre a tébolyodottságtól abban különbözik, hogy itt rendszeres téveszméket nem találunk s az öntudat meg van zavarva. A hallucinatoricus zavarodottság orvoslásánál első sorban is figyelmet kell fordítanunk a betegséget kiváltó szervezeti okra, aztán pedig a kimerülés eseteiben roborálnunk ii betegeket. A mulékony jellegű zavarodottság egyes eseteit kivéve, a betegség viharosabb tünetei, az erőszakoskodásra, öngyilkosság elkövetésére való hajlani, de meg
