Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 3. Hallucinatoricus zavarodottság (amentia)

peik gyakran minden átmenet nélkül olvadnak össze az éber állapottal. Az időnkint fel-felbukkanó érzéki csalódások öntudatukat futólag meghamisítják. Mintegy félálomban járnak-kelnek, rendszeres gondolkodásra, munka teljesítésére képtelenek. Néha merengve bámulnak maguk elé, majd hirtelen összerázkódnak, fejőkhöz kapnak, félénken tekintenek szét.

Végre aztán az érzéki csalódások egyre tömegesebbekké válnak s tartalmuk, színezetük jóformán pillanatról-pillanatra változik. A téves észrevétel a való benyomásaival sokszorosan összekeveredik s a betegek azokat nem lévén egymástól megkülönböztetni, helyes tájékozódásuk alapját elvesztik. A képzeletkor legpliantastikusabb világa tárul fel elüttök, a realitás biztosságát elvesztik lábuk alól, beláthatatlan chaosba vegyülnek, a melyből a kivezető utat nem találják meg. A tévengések egész sora bontakozik ki, a melyek tartalma felette változatos, regényes, meseszerű, majd üldözte- tési, vallásos, nagysági, eroticus, liypochondriás színezetet ölt. Szép, csodás tájakat, növényeket, élő lényeket, fényes, termeket, díszes felvonulást, rémes képeket, ijesztő, fenyegető emberi alakokat, állatokat, tüzet, nagy vizet, akasztófát, koporsót, temetést, sírokat, csillogó fegyvereket, csatát, öldöklést, poklot, menyországot, nagy fényárt, repülő angyalokat, phantastikus árnyakat látnak, kellemes, kellemetlen megjegyzéseket, fenyegető, becsmérlő, parancsoló, biztató, panaszkodó hangokat, puskaropogást, menydörgést, harangozást, vészkiáltást, nyögést, sírást, jajgatást hallanak, tömjén-, virágillatot, fojtó gőzöket, kénes, dohos, phosphoros, hullaszagot, kellemes, kellemetlen ízt, egész testükben megkönnyebbülést vagy általános gyengeséget, hőséget érzenek. Néiia úgy tűnik fel előttük, mintha repülnének, a föld besüppedne alattuk, tátongó mélységbe zuhannának, mintha villamoznák, delej eznék. Szemök előtt minden sajátságos átalakuláson megy keresztül, a környezet arcza, hangja más, a midőn azzal állnak elő, hogy komédiát űznek velők, az emberek álarczban járnak, más világba, szellemek közé kerültek, az élettelen tárgyak megelevenednek előttük. Egy beteg pl. az ablakon-át kinézve, azt látta, hogy a szobor fejével integet felé s haragos sze-