Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 2. Dühösség (mania)
264 többször kopogtattak volna. Barátja megnyugtatta s megengedte, hogy az éjjelt nála töltse. Folytonos hánykolódás után reggel felé elaludt. Felébredve, vidám hangon mondogatta, hogy úgy érzi, mintha újjá született volna s reményét fejezte ki, hogy két napi tanulás után kitűnő sikerrel fogja letenni a vizsgát. Később haza ment, de nem vett könyvet kezébe s az iroda felé sem nézett, e helyett egész nap járt-kelt. Ismerősei előtt folyton nagy terveket hangoztatott s a legcsekélyebb tárgy felett is heves vitába elegyedett, a melynek eredménye az lett, hogy barátait összeszidva, távozott. Estefelé egyik kávéházból a másikba ment, hol sört, bort, cognacot, theát, fekete kávét ivott s aztán bolyongva az utczákon reggel felé tért haza. De alig, hogy egy keveset fekve maradt, már ismét talpon volt. író papirost hozatott s gazdasszonyának azt mondta, hogy ne háborgassák, mert színdarabot kell Írnia, a melyet a Nemzeti Színházban fognak előadni. Egész délelőtt mohón írt, délután sorba járta barátait s mindegyiknek részleteket olvasott fel színdarabjából, a mely a badarságok sajátságos zagvvaléka volt. A darab szerzője gyanánt magát II. Petőfi Sándor néven irta alá. Társainak feltűnt ugyan ezen magaviseleté, de mivel egyébként értelmesebb discursust is folytatott, ittasnak tekintették. Az éjjelt Íróasztala mellett töltötte s a színdarabot időnként félbenhagyva, verseket componált, a melyeket mindjárt meg is zenésített, úgy, hogy gazdasszonya kénytelen volt figyelmeztetni, hogy ne daloljon, a mit aztán nagy indignálódással fogadott s éktelen lármát csapott. Gazdasszonya telegrapliálására megérkezett bátyja, a kit B. B. nagy örömmel fogadott s azonnal eldicsekedett színdarabjával és verseivel, nagy bőbeszédűséggel mondva el, hogy legközelebb a Nemzeti Színházban fogják megtapsolni. Bátyja haza vitte vidékre, a hol izgatottsága fokozódott, a szobában levő képeket mind leszedte azon szándékkal, hogy a festményeket kijavítja, testvéreivel, a cselédekkel folyton veszekedett, mindenkinek utasításokat, rendeleteket osztogatott, a vele ellenkezőket megveréssel fenyegette, sőt a kocsisra puskát fogott, a miért azonnal nem akart befogni. Sokat beszélt, dalolt, kiabált. Egy alkalommal a zongorázásba annyira bele melegedett, hogy a
