Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 2. Dühösség (mania)
265 billentyűket öklével kezdte verni. Midőn anyja a szobába lépett, már a zongorán tánczolva találta. Jelenállapot. A mérsékelten fejlett, lesoványodott 156 cm. magas egyén hajzata szőke. Koponyája kissé rhacliiticns. Homlokdombjai kiállók, a nyíl- és lambdavarrat dndorzatos. Koponyaméretei: Hosszátmérő: 184, harántátmérő: 150, magasság: 116, körzet: 542 mm. Irise kék, látái kissé tágabbak, jó reagálnak. Nyelve és kinyújtott keze kissé reszket. Arczizmait jól idegzi be. Ajkai szárazak, felcsere- pezettek. Térdreflexe élénkebb. A szívműködés fokozott, a szív és nagy vérerek hangjai tiszták, a tüdőkben nincs eltérés. A bordavégek a szegycsont mellett vastagok. Arcza halvány, szemei beesettek. Eekedt hangon, élénken gesticnlálva kiabál, folyton jár-kel, arczát fintorítja, szemét hol behunyja, hol kinyitja, időnkint félszemmel néz, homlokát ránczolja, ajkait széthúzza, nyelvét öltögeti, vállát vonogatja, mutogat, integet, fészkelődik. A hozzá közeledő orvost «servus komám!» megszólítással fogadja. Szerfelett sokat fecseg, egyik tárgyról minden összefüggés nélkül ugrik át a másikra. A vizsgálat alkalmával hirtelen feláll, leveti ruháját s csupasz mellét öklével ütögetve mondj &: «ez a mell!» A következő pillanatban már hátat fordítva, fütyörészve, tánczoló léptekkel halad a szoba másik vége felé. Figyelmeztetésre «ah pardon!» szavak kíséretében visszafordul s katonás helyzetben, mellét kidüllesztve áll meg orvosa előtt. Dicséri szép hangját s rekedten egy dallamba kezd, majd felkiált: «Hah Petőfi, H-ik Petőfi! Ismeri költeményeimet ? Elszavalom, ha tudom, de majd máskor, karácsonykor, ez az, lám de szép órája van, a bajuszt mindig ki kell pederni, bog}7 feschek legyünk, azt szeretik a lányok, menjünk lum- polni ...» s ezután következik néhány szemérmetlen, trágár kifejezés, a melvlyel viselt dolgait magyarázza. Nagy tervekkel áll elő, utazni készül, közbe-közbe panaszkodik a rósz cselédek miatt, mialatt káromkodni kezd. A csekélyebb ellenkezésre is könnyen indulatba jön, de a következő pillanatban már nevetni kezd. Általában élénken percipiál, a körülötte lefolyó jelenségeket észrevéve, azokat azonnal felveszi a beszéd fonalába.
