Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 1. Búskomorság (melancholia)

25?nyit keresni, hogy családját fentarthassa. A. A. kedélyének egyensúlyát úgy ezen körülmény, mint az általa nagyon szeretett testvérének halála mélyen megingatta. Hiányosan táplálkozott, havi tisztúlása elmaradt, álmatlan, lehangolt lett, fejfájások gyötörték, háztartását elhanyagolta, órák hosszáig elüldögélt egy helyen, gondolatokba mély ed ve, töprengve szomorú sorsa felett. Éjjelenkint ágyából felkelve, nyugtalanúl járt fel s alá, sírt, majd mereven bámult maga elé, a hozzá intézett kérdésekre alig adott feleletet, sokat imádkozott. Olykor félelem s szorongás lepte meg, a midőn folyton azt hangoztatta, hogy nagy baj fogja érni, tudja, hogy már nem élhet sokáig, az Isten eltaszította magától s bűnei miatt rettenetesen fogja büntetni, bocsánatot kért férjétől, hogy miatta szenvednie kell. Néha éjjel is kifutott lakásából s a templom bejáratának lépcsőire vetvén magát, összekulcsolt kezekkel, nyögve, fuldokolva imádkozott. Egy este 4 éves gyermekét karjára véve, a közeli folyóhoz futott azon szándékkal, hogy a habokba ölje magát. A jókor érkezett segély azonban tettét megakadályozta.

Jelenállapot. A mérsékelten fejlett és táplált 153 5 cm magas nő hajzata barna. Homloka alacsony, a nyakszirttáj lépcsőzetes. Koponyaméretei: hosszátmérő: 180, harántátmérő: 155, magasság: 113, vízszintes körzet: 545 mm. Irise barna, látái egyenlők, de kissé tágabbak, elég jól reagálnak. Arczizmait jól idegzi be. Nyelve bevont, kissé reszket, ajkai halványak, kékes szinűek. Fogai aprók, lika- csosak. Kinyújtott keze nem remeg. Térdreflexe mindkét oldalon kissé renyhe. A szív és nagy vérerek hangjai tiszták, pulsusa lassú, könnyen elnyomható, a tüdőkben s egyéb szervekben rendellenesség nem mutatható ki. Alsó végtagjai a boka körül vizenyősek. Köztakarója halvány, a felhám korpádzó. Úgy alsó, mint felső végtagjai hidegek, a körmök kékesen elszínesedettek. A látható nyákhártyák halványak.

Arczkifejezése aggodalmas, homloka összeránczolt, tekintete merev. Többnyire mellén összekulcsolt kezekkel, lehorgasztott fővel, előre csucsorított alsó ajkkal ül egy helyen, időnkint felsóhajt. Senkivel sem törődik. A hozzá intézett kérdésekre, hosszas nógatás daczára is, csak ne-