Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 1. Búskomorság (melancholia)

liány halkan, vontatottan kiejtett szónvi feleletet ad. Időn- kint nyugtalanul jár-kel, kezeit tördeli, fejéhez kapkod, haját tépi, a földre vetve magát, összekulcsolt kézzel kér bocsánatot. Nagy bűnösnek, szerencsétlennek, nyomorúlt- nak mond.]a magát, imádkozni, gyónni akar, hogy bűneinek bocsánatát nyerhesse * ki, mi alatt folyton azon szavakat nyögi: «Edes Istenem, édes Krisztusom!» Sajnálja férjét, gyermekeit, a kiket — állítása szerint — tönkre tett. «Már nem vagyok az, a ki voltam — fakad ki olykor — nem tudok gondolkozni, szeretni, férjemet, gyermekeimet sem kivánom látni, hiába akarok imádkozni, az imádság közepén elakadok, már az Isten is eltaszította magától bűnös lelkemet, a legnyomorultabb koldús is boldogabb nálam !» Máskor azzal áll elő, hogy a vasúti vonatok, a kocsik már nem közlekednek, a boltokat becsukták, nagy árvíz fog jönni és mindent elpusztít s ez mind miatta történik. Miatta nem kap férje állást, gyermekei nem lehetnek szerencsések. A világ összes fájdalmát végig kell szenvednie, csak az bántja, hogy annyi testi erővel rendelkezik még, de ez azért van így, hogy tovább szenvedhessen. Érzi, hogy mindenki megveti, utálattal fordul el tőle, de nem is érdemel kíméletet, szánalmat. Sajnálja orvosát, aki annyi fáradságot pazarol rá, mert szerinte ez mind hiába való. Néha remegő hangon mondja, hogy a közeledők lépteit hallja, érte jönnek, elviszik, sötét börtönbe zárják, kínos halállal kell kimúlnia, elevenen temetik el, megégetik. Sírbolt, koporsó, halott szagot érez. Öngyilkossági gondolatokkal foglalkozik. Felemlíti, hogy kár volt megakadályozni a folyóba való ugrását, mert akkor sem ő, sem gyermeke nem szenvedett volna annyit. A nyújtott ételt és italt azon megjegyzéssel utasítja vissza, hogy nem érdemli meg, hagyják békében meghalni. Mindent sötét színben lát, jövője, sorsa iránt teljesen reménytelen. Akaratereje csökkent. Időnkint heves főfájásokban szenved, karjaiban szaggatást, fejében ürességet érez.