Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 1. Búskomorság (melancholia)

mint kellett volna, e miatt szemrehányásokkal illeti önmagát, minden baját, szenvedését önhibájából származtatja, néha a mindentől való félelem (panphobia) lepi meg. Ezen alak igen gyakran elég rövid idő alatt, a család körében, minden intézeti gyógyítás nélkül folyik le.

A búskomorság vagy mint önálló kórforma keletkezik -és folyik le, vagy egyes jelenségei (főleg a leliangoltság és gátoltság) valamely más elmebántalom közbe ékelődő szakaszát, részlettünetét képezhetik. így előfordulhat az alko- liolismus, a paralysis progressiva, hysteria, epilepsia, neurasthenia, dementia senilis, a tébolyodottság keretében. Tébolyodottságnál másodlagos úton a kellemetlen tartalmú hallucinátiók és téveszmék fejlesztik ki a melanclioliás lehangoltságot, de a tébolyodottak az őket érni vélt bajt, szerencsétlenséget, rósz sorsot a külső befolyás eredményének tekintik, míg a melanclioliás betegek azt önhibájukból származtatják. A paralysis progressivánál szembe fognak ötleni a bénulásos állapotok (a láta különbözet, hiányos reactióval, az egyik arczfél paresise, a nyelv-, ajk- reszketés, a szótagbotlás, a kezek szorító erejének csökkenése, a térdreflex élénksége, csökkenése vagy megszűnése) s az elmegyengeség jelei, a dementia senilisnél a korai elaggás és szellemi hanyatlás jelei, a hysteriánál, epilepsiá- nál az előzményi adatok és a tünetek tarkasága, csekély állandósága, a neurastlieniánál a túlnyomó liypocliondriás vonás, az alkoliolismusnál a szeszes ital élvezete, a fényes arczbör, acne rosaceák, az arcz felületes érhálózatának tágult volta, szemhéjak belöveltsége, a bevont és reszkető nyelv, a megnagyobbodott máj, gyomorérzékenység, az iris, az arczizomzat beidegzettségének zavarai és végre az állat-, ördög-, tűz-, vízlátás fog útba igazítani a betegség természetére nézve. A senilis alapon kifejlődő melan- choliákra nézve jellemző a tébolyodottságra valló (paranoiás) vonás.

A lefolyást illetőleg a melancholia lehet folytonos vagy periodicusan ismétlődő. Az első esetben heveny vág}’ chronicus alakban minden szünet nélkül teljesen lezajlik s meggyógyulhat vagy chronicus jelleggel a beteg egész életén át megmarad, ilyenkor azonban már a másodlagos