Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
III. Rész. Az elmebetegek megvizsgálása
220 / Általában a tébolyodottság kórképének felderítése többnyire a legnagyobb türelmet, ügyességet és leleményességet, a psychiatricus vizsgálati módszerekben való nagy járatosságot, fegyelmezettséget igényli. Ugyancsak nehéz feladat szokott néha lenni az elmegyengeség demonstrálása is, különösen ott, a hol a beteg bizonyos irányú szellemi képességei eléggé fejlettek, az ismeretek oly számát volt képes összegyűjteni, a melyek alkalmassá teszik az elevenebb társalgás folytatására, a társadalmi külső formák betartására, sőt még bizonyos irányban (művészetekben, a számolásban) ki is válhat. Ilyen egyéneknél azonban — mint Magnan találóan kifejezi — az egyes szellemi képes- ~ ségek között levő összhang, az erkölcsi érzet hiányzik. Nézeteik nyilvánítása közben elhamarkodottságot, felületességet, itéletbeli gyarlóságot árulnak el s általában szerzett ismereteiket a czélszerüség, helyesség, jogosság szempontjából kellőleg értékesíteni nem képesek, a szenvedélyek, indulatok, erkölcstelen, rendellenes vágyak uralma alól nem képesek magukat felszabadítani, ha sokszor helyes irányelveket, erkölcsi nézeteket hangoztatnak is, ezek felületességét, gépiesen betanult voltát, inkább csak üres szóbeli értékét s az öntudatosság minden mélyebb vonatkozó- sának hiányát demonstrálják egyes bizarr, meggondolatlan, esztelen cselekedeteik. Némelykor előszeretettel dobálódz- nak hangzatos szavakkal s a behatóbb vizsgálat kideríti, hogy ezek valódi jelentőségét nem is képesek felfogni. Erős kritikát gyakorolnak egyesek magaviseleté, botlása felett s bizonyos oktató hangon adnak tanácsot akkor, a midőn ők maguk lépten-nyomon hibákat követnek el, erkölcsi defectust árulnak el. Epen ezért nagyon fontos a betegek előéletének áttanulmányozása s szellemi egyénisé- ' gük minden részletébe behatoló vizsgálat megejtése. Fontos még azon körülmény figyelemben részesítése is, hogy az elmebajos többnyire nem tartja magát elmebetegnek s ha panaszkodik is különféle fogyatkozásról, a panaszok nem a tulaj donképeni kórképre vonatkoznak, hanem inkább az épen nem, vagy alig indokolt lívpochondriás téveszmékből veszik eredetüket. Az előzményi adatok beszerzésénél figyelemmel kell