Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

III. Rész. Az elmebetegek megvizsgálása

217

a legcomplicáltabb számmíveleteket is, mint talán maga a vizsgáló.

Az elmeorvos azonban legtöbb esetben nemcsak önmaga számára állít fel diagnosist, de azt a található tünetek egész összegével részletesen indokolni tartozik, pl. a tébolydái elhelyeztetés, vagy az igazságszolgáltatás keretében felhasználandó s esetleg más szakértők felülbirálata elé kerülő kórrajzok szerkesztésénél, de meg a tudományos okulás szempontjából is. Egyes esetekben a prognosisra, az egyén köz- és önveszélyességére nézve is nyilatkoznia kell, a midőn a pontos előzményi adatok sem nélkülözhetők. Lehetnek továbbá egyes kétes, nehezebben elbírálható esetek is, a melyek sok irányú kutatást igényelnek. Mindezen okoknál fogva szükséges, hogy úgy az előzményeket jól megvilágítsuk, a beteg előéletére vonatkozó adatokat lehetőleg pontosan beszerezzük, mint a szervezeti és szellemi egyéniséget a legrészletesebb vizsgálat tárgyává tegyük. Figyelemben részesítsük a vizsgálandó egyén egyes ténykedéseit, fogalmazványait, Írását és pedig úgy alaki, mint tartalmi szempontból.

Sokszor azonban csak a huzamosabb megfigyelés engedi meg a pontos kórisme megállapítását s az egyszeri megvizsgálás könnyen tévedésbe ejthet, mert egy és ugyanazon elmekórforma tünetei is hullámzást mutathatnak s néha hol az egyik, hol a másik tünetcsoport lép jobban előtérbe. így megeshet, hogy a vizsgálatnál a betegnél a szellemi és mozgásbeli nyugtalanság által jellemzett mániás képet látjuk s hajlandók vagyunk a mania kórisméjét felállítani s a további napok múlva vagy általában a behatóbb vizsgálat közben kiderül, hogy ezen állapot a heveny liallu- cinatoricus zavarodottság, esetleg az epilepsiás, hysterias elmezavar, vagy a paralysis progressiva részletjelensége. Néha pedig a mania bekezdő szaka a heveny hallucinatori- cus zavarodottságra utaló élénk hallucinátiókés illusiók képében nyilvánulhat. A paralysis progressiva első időszakában pedig gyakran találkozunk a kellemetlen tartalmú érzékcsalódásokkal, üldöztetési deliriumokkal, sőt hosszabb időn át egyenesen a tébolyodottságra utaló tünetekkel.

Természetesen ott, a hol a behatóbb észlelést a körül-