Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
III. Rész. Az elmebetegek megvizsgálása
518 mények és viszonyok nem engedik meg, pl. nagyon izgatott elmebetegeknek gyors tébolydái elhelyezésénél, az orvos kénytelen az előzményi adatokon kivid a mutatkozó főbb kóros tünetek leirásával megelégedni s esetleg be nem váló diagnosisát az intézeti megfigyelés' corrigálni fogja. Azonban ezen esetben sem kell elmulasztani a kórrajzban mindannak részletes elsorolását, a mit az első vizsgálatot teljesítő, a környezettel érintkező s ily módon jobban informált orvosnak a betegség keletkezésére, kitörésének körülményeire, tüneteire, a beteg előéletére, betegségeire (esetleges epilepsiájára), az öröklési terheltségre nézve kitudnia sikerült. Különösen a tébolyodottság egyes eseteinek teljes felderítése okozhat gyakran nehézségeket, főleg pedig akkor, ha a betegek már többször állottak szakértői vizsgálat vagy épen tébolydái gyógykezelés alatt. Ezeknél u. i. megvan a képesség, hogy felismerhessék, mily tüneteket tekint az orvos kórosaknak s mivel ezek következtében látják szabadságuk s bizonyos jogaik veszélyeztetését, igyekeznek azokat elrejteni, takarni vagyis dissimulálni s magukat egészségesek gyanánt feltüntetni. Az ilyen betegek sokszor bámulatos ügyességgel parírozzák az egyes, beteges állapotukat megvilágítani törekvő kérdéseket és siklanak ki azok elől, tagadva minden hallucinatiót, illusiót, téveszmét, úgy, hogy a vizsgáló türelmét valóban próbára teszik. De sokszor a betegeknek épen gyakran tapasztalható bizalmatlansága is eredményezheti a zárkózott magatartást. Épen ezért czélszerű mindjárt oda törekedni, hogy a beteg bizalmát megnyerjük s eleinte a körülményekből, viszonyokból * önként folyó általános vagy más, az előre sejtett beteges állapottal össze nem függő tárgyra vinni át a beszélgetést s a betegnek könnyen felismerhető szájaize szerint nyilatkozni. Ha aztán tartózkodása engedett, kezdjük meg az indirekt vizsgálatot, beszéltessük el társalgó modorban élete történetét a legapróbb részletekig, a midőn önként fogja feltárni kóros lelki világát, érzékcsalódásait, téveszméit. Midőn aztán a betegség természetét főbb vonásaiban felismertük, a vizsgált egyén egyes elejtett nyilatkozataiból élesebben kirívó valamelyik rendellenes tünetet mint-
