Mittelmann Bernát dr.: A körülmetélés eredete, története és orvosi műtéte (Budapest, 1900)
II. A Circumcisio története a zsidóknál
63 mások az operáció esetleges veszélyét emlegették. A himtag sebének kiszívásával járó veszély az egész operációra álta- lánosittatott. Uj jelenség támadt a zsidóságban. A történeti valláspártoskodás, mely samaritanus, sadduceus, pharisáus, rab- banita, karaita, hellenista, orthodox és neolog alakban állandó jelenség volt a zsidóságban, de a körülmetélést valamennyi érintetlen törvénynek nézte, az újkori zsidóságban megtámadta aCircumcisiót.Ennek a ténynek három irányban jelentkezett következménye. Rabbik, állam és szülők kerültek egymással össze- iiiközésbe. A rabbik lelkiismereti kényszert láttak oly zsidógyermek anyakönyvvezetésében, melynél a Tlioravallás alapja, a szövetségi szymbolum el nem végeztetett. Az állam pedig nem mondhatott le polgárainak nyilvántartásáról. A szülők a személyes szabadság megsértését panaszolták. Legkeményebb volt a harc Németországban. A keresztény állam kezdetben körülmetélésre vagy keresztelésre utasította a szülőt, hogy a gyermek valahol anyakönyveztessék. Később pedig úgy döntött, hogy a ki akarja, végezze, a kinek nem tetszik, álljon el a gyermek körülmetélésétől, a rabbikat pedig anyakönyvvezetésre szorította. Trier, majnafrankfurti rabbi indítványára olasz, osztrák és német rabbik nyilatkoztak abban az irányban, hogy zsidónak tekinthető-e a körűim étéietlen gyermek vagy nem. A vélemények tömkelegében annyiban meg volt az egységes felfogás, hogy a legtöbben az állam segítségét vélték igénybe veendőnek, azon irányban, hogy a zsidó köteleztessék a Circumcisiora. A múlt században láttak napvilágot (30) Poroszországban, (43) Darmstadt, (43) Majnafrankfurt, (44) Braunschweigban, (45) Boroszlóban, (55) Párisban és (56) Angliában körülmetélésre vonatkozó rendeletek különböző variációval. A legtöbbnek lényege az, hogy orvosi módszer, orvosi assistenda mellett kifogástalan egyének végezzék a műtétet. A rabbik társaságából kettő vált ki, mint a két legszélsőbb irány képviselője, Manheimer bécsi hires praedikátor és a német Holdheim,utóbbi a bibliai és talmudi szellem kiváló ferd-itője. „A kinyilatkoztatás — mondja Mannheimer — a milyennek mi ismerjük, szerintetek nem áll. Hagyományainkat elfelejtettétek, a szó és tett férfiai, a szellem és kard harcosai előttetek elhalványultak, reményeink és várakozásaink: álmok, tévedések, üres illúziók. Nincs kinyilatkoztatás, nincs gondviselés, mely a zsidóság fölött virrasztott. Minek hát a tévesztés, minek