Mittelmann Bernát dr.: A körülmetélés eredete, története és orvosi műtéte (Budapest, 1900)
II. A Circumcisio története a zsidóknál
62 napjainkig fönmaradt levele tanúsítja, az összes zsidó községekhez cimzett kéziratában, mely szerfölött meleg hangon van fogalmazva, a templom uj felépítését helyezte kilátásba; a Domitian óta életben levő, a Circumeisiohoz kötött adót pedig beszüntette. Nagy Theodosiusnál (379—395) találkozunk újból a körülmetélésre vonatkozó kivételes rendszabállyal. Zsidó rabszolgatulajdonos eltiltatott attól, hogy szolgáin körülmetélést végezzen, a hogy a bibliai törvény azt előírta.42) Az utolsó rendelkezés II. Theodosius (408—450) császártól ered. A zsidóságra statuált kivételes állapot, a milyennek egész az újkorig ismerjük, ezen császár alatt kezdődött. A körülmetélésre vonatkozó rendelkezése pedig állandó jellegű törvénynek belekerült a Codex Justinianusba. Jószágvesztés és örökös száműzetés volt kimondva arra, ki keresztényen Circum- cisiót végzett.43) Ezután csak az uj korban találunk a circumcisiora vonatkozó rendeleteket. IY. korszak. A Circumcisio az újkorban. Orvosok és hygienikusok által megindítva Európa különböző államaiban erős harcz indult meg a körülmetélés ellen a múlt század első három tizédében. A haszon és kár mérlege, melylyel az operáció elbíráltatott, abban az időben, melyben az orvosi tudomány már kitűnő érzékkel bírt a károk objektiv elbírálására, de sem az anti, sem az asepsist nem ismerte, a kár oldalára billent. A nem tiszta műtétből, és nem mindig egészséges gyermeken való operálásból származott károk az operáció rovására írattak. Az orvos után haladt a zsidó publikum egy része, melyet a 19. század raeionalistikus iránya hatalmába ejtett. Némely szülők a gyermek körülmetélését elvi alapon tagadták meg, hogy embercsonkitást látnak benne, 42) Si quis Judaeorum Christianum manucipium, vel cuiuslibet alterius sectae, mercatus, circumciderit, minime in servitate retineat circumcisum, sed libertatis privilegiis, qui hoc sustinuerit, potiatur Codex Theodos Tit. XI. 247). 43) Judaei et bonorum proscriptione et perpetno exilio damnabuntur, si nostrae fidei hominem circumcidisse eos, vel circumcidendum mandare constituerit. Cod. Just. I. 9. 16. Ne christianum mancipium Haereticus vel Judaeus habeat, vel possideat, vel circumcidat.
