Meyer Mór: A villamosság alkalmazása az orvosi gyakorlatban - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 11. (Pest, 1870)
Negyedik Fejezet. A villamáramok behatásairól az állati test szervei és szöveteire - A. A villamos áramok behatásairól az idegek és izomlra
40 Az áramok hatásai a mozgidegekre és izmokra. lassabban következnek egymásra: rángó- (klonisclie) vagy váltó- görcsök (Wechselkrämpfe), —ha hamarabb következnek egymásra, oly módon, hogy az új összehúzódás már megkezdődik, mielőtt az előbbi megszűnt volna: dermedet (Starrkrampf) vagy merevgörcsök (tonische Krämpfe) lépnek föl. Ha azonban ezen állapot nagyon soká tartott, vagy az illető ideg már elejétől fogva az izgékonyságnak kellő fokával nem bírt, váltógörcsök jönnek létre. Erős, kivágott békaizmokban, legalább eleinte, merevgörcsök léphetnek föl, ha átalában csak két ütés jön is egy másodperezre, csekélyebb számú ütések már eleitől fogva ráng- görcsökhöz vezetnek. Azon tünet, hogy a békaczomb, valamint minden ép (intakt) ideg vagy izom csak a láncznak zárása és nyitásánál, vagy a mi ugyanaz, csak azon pillanatban rángatódzik, midőn a folyam- sűrűség nulláról bizonyos magasságra hág vagy ezen magasságról ismét leszáll, nem pedig a kettő közti időközben, midőn a láncz zárva van s a sűrűség ugyanazon magasságon marad — abban találja magyarázatát, hogy a rángások létrehozása csak az áramsűrűségnek lehető sebes egymásutániságbani ingadozásától függ. Azért állíthatá föl Du Bois-Reymond az összes villamossági izgatási kísérletek legfőbb törvényéül (i. h. 258 1.) a következő tételt: „Nem az áramsűrűségnek absolut értéke (Werth) minden pillanatban az, melyre a mozgató ideg a hozzá tartozó izomnak „rángásával felel, hanem ezen értéknek változása egyik pillanatról a másikra, és pedig,az ösztönzés (Anregung) a mozgásra, mely ezen változásokat követi, annál jelentékenyebb, „minél gyorsabban jöttek azok hasonló nagyság mellett létre, „vagy minél nagyobbak voltak azok az időegységben (Zeiteinheit).“ Ha tehát bizonyos mennyiségű villamosság áll rendelkezésünkre s azt egyenlően erős megnern szakított áramban vezetjük egy izmon keresztül, az áramsűrűség a láncz zárásának pillanatától annak nyitásáig egy és ugyanaz marad, következőleg ezen időszakban rángás nem áll be, ugyanazon mennyiség azonban, megszakított vezetésnél képes lesz, a szerint, amint a megszakítások nagyobb vagy csekélyebb gyorsasággal következnek egymásra, ráng- vagy merevgörcsöket előidézni. De a rángások létrehozására nem föltétlenül szükséges, hogy az ideget átható áram zárassák vagy nyittassák,'minthogy ez által csak a legnagyobb
