Melich János (szerk.): Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből (Budapest, 1912)

Előszó

ELŐSZÓ.

VII

leménye, szintén kirekesztendő a bizonyításból, mert hiszen több kü- lömböző nyelvjárásban megvan (vö. TMNy. 709, Balassa, Magyar nyelvjárások 136, NyelvFüz. 9 : 36, 13 : 41, Szinnyei, Nyr. 17 : 151).

Az újonnan fejlődött nyelvjárási sajátságok közül is tehát csak azokra építhetünk, a melyek kizárólag erdélyi vagy Erdélylyel szorosan egybefüggő nyelvjárásokban fordulnak elő.

Ilyen kizárólag erdélyi sajátság szerintem a mai irodalmi ó nak (tekintet nélkül régibb eredetére) bizonyos szavakban, képzőkben és ragok előtt tővégben előforduló a-vá való fejlődése.

Idetartozó esetek a következők:

a) A szónak első tagjában : edictio — Ki mandot parancsolat J edicto — Ki hirdetőm, ki mandogalom. — A mond igét a-val csakis Erdélyben néhány nyelvjárásban ejtik (vö. mand Lozsád MTsz., manta — mondta Alsófehér-megye Nyr. 25 : 346). Más szavakban előforduló o>a eseteknek (vö. bolha, barona, koponya, rams stb.) bizonyító értékük nincs, mert sok más, nem erdélyi nyelvjárásban és nyelvemlékben is előfordulnak.

b) A szónak második, vagy többi szótagjában: imperatrix — Vralkodo, feie de lóm aszzony. A szó a-val hangzik Alsófehér-megye nyelvjárásában (Nyr. 25:346). — Nem lehetetlen, hogy idevalók a szapora következő származékai: multiplicabilis -— zaparadhato, multiplico — zaparitom, multiplicatio — zaparitas; ezekre vö. NySz., szapora Háromszék MTsz., szaparadik székely NyF. 13:27, szapa- radtunk csángó Nyr. 10:484, szaporít Torda NyF. 32: 14. — C alepi - Nusban sok más o > a eset is van, de ezeknek bizonyító erejük a felvetett kérdésben nincs.

c) Képzőben: peripneumonia — Tüdő föl fualkadasa, föl gyu- ladasa. Ez adatra vö., hogy a -kodik képzőnek -hadik alakváltozata csupán Erdélyben van meg (vö. Torda, NyF. 32 : 24).

d) Tővégben mássalhangzós személyrag előtt: insanio — Bolon- doskodam | infrico —faragam | ingemo — Foházkodam | spolio—Megfő ztam i reiicio — El halaztam \ extimulo izgatom | dignor (dignus habeor vuirdig geachtet sein) — Méltónak itiltetőm, me'ltosztatta- tam I dirimo — El vontam, ej választom | exculpo — Ki vdiám, ki faragom, ki metczöm | transfodio — áltál vaiom, hkoztam. — Ezt a sajátságot megtaláljuk WENDELiNusnak Gyulafehérvárott nyomtatott Medullá-jában is (fordította Geleji Katona ? 1. Melich, Magyar szótárirodalom 168), a hol 795. szám alatt vonszam olvasható. — E hangsajátság, a mely újabb fejlemény, csakis erdélyi s Erdélylyel határos nyelvjárásokban fejlődött ki, vö. Balassa, Magyar nyelvjárások 73, 123, gondolám Horger, NyF. 13: 27, mondám, választani Lozsádról