Melich János (szerk.): Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből (Budapest, 1912)

Előszó

vii r

ELŐSZÓ.

Nyr. 22:350 adad | Jánosfalváról Bihar vm. NyF. 29 :8, 12 szánam- bánom \ Tordáról NyF. 32 : 28, 29 aluszam stb.

Vannak más esetek is, a hol tó'végben képző, jel vagy rag előtt

0 > a változás van (pl. commotior — Fól inditattab j. retorride El azattul I tollasadom, tapadom, valagat, tapagat, hiddagal stb.), de ezek ismét olyanok, a melyek más, nem erdélyi nyelvjárásokban és nyelvemlékekben is előfordulnak, bizonyító erejük tehát a felvetett kérdésben nincsen.

Az o>a itt ismertetett esetein kívül van egy másik hangsajátság is, a mely Erdélyre utal. Erdélyben s részben az Erdélylyel határos nyelvjárásokban is sok szó első szótagja hosszú, tekintet nélkül arra, hogy a szótag zárt-e vagy nyilt. Igen természetes, hogy e hosszú vocalisoknál igen ügyelnünk kell arra, hogy mely esetekben van szó megőrzött régiségről s melyekben újabban fejlődött nyelvjárási nyúlásokról. Bizonyítani csakis ez utóbbiakkal lehet. Kétségtelenül újabb, erdélyi nyelvjárási nyúlások az ilyenek mint pl. kákis (= kakas, régi m. kokas), protestáns, professzor, jogász stb. (vö. NyF. 9 : 23, NyKözl. 41:127 stb.). Hogy ez újabb nyúlásoknak mi az oka: a hangsúly-e vagy pedig más, ezúttal nem kutatjuk. A nyúlás a szavak egy nagy csoportjában akkor áll be, ha az első szótag zárt s a szótagzáró hang l, r vagy j (recte i). Ez esetekre azt tanítjuk, hogy a nyúlásnak l, r vagy i az oka.*) — Calepinüs magyar nyelvében, a hol a hosszú vokálisok rendkívül sok esetben vannak jelölve, nagyon sok mármost az ilyen újabban megnyúlt hosszú szótag. íme néhány példa:

ü helyén ű: Situoltény, száuem, twdó, icdó (39. 1.), ibtés, kiwtő stb.; r előtt kwrt;

u helyett ú: Fúto (fugitor), Ollót iúh (apicse oues), kújm stb.;

o helyén ó: bókái, bőt (= bot), fog, Fógkelés, láb kéz felól (u o. sajtóhibásan: ióh kézzel, láb kér), láb atya, Rosta (avagy resta) stb.;

1 előtt: bolt, boltozat, boltozom, fölt, hóid, hóldos, megholtak, költs, óidom, olthatatlan, sóidra stb. (emellett van így is: vtoso).

e helyén é: Lés háló, hély (227. 1.), fénko, El réytetet, bé (sokszor), téy stb.

*) Vö. hogy az l, r hangnak nyújtó hatását sok más, nem finnugor nyelvben is kimutatták, 1. Vondrák W.: Altksl. gram.2 345. Hogy a mai lói > vout-íéle ejtés és az erdélyi vált-féle ejtés genetikusán összefüggő jelenség-e, nem merném állítani (máskép Horger, MNyelv 8. 203). Nyelv- történeti és nyelvjárási bizonyítékok alapján inkább az a meggyőződésem, hogy a két jelenség egymástól független. Dunántúl ólma, óma, szolma, szórna (1. Máriaffi, Kis m. fraz.) stb. van, de nem volt és nincs szóima, ólma stb.