Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)
Az agyvelő betegségei - A) Általános rész
a nyelv, vagy az ajak, vagy a gége izmainak magjaiban kezdődik a folyamat. , A gégeizmok bénulása a torokhangok és magánhangzók, az ajakizmok bénulása az ajakhangok, a nyelvizmok bénulása a fog és inyhangok és a folyékony mássalhangzók elvesztésével jár. 4. A dadogás tisztán funkcionális beszédzavar, melynek oka az. hogy a beszédben résztvevő izmok egy bizonyos állásban görcsösen összehúzódva fixálódnak. 5. Mutismus: hys^eriás némaság, mely a hangképzés izmainak normális működési képessége mellett áll fenn; a beteg az izmokat csak beszéd céljaira nem tudja használni, ugyanakkor nevetés, éneklés, nyelvkiöltés kifogástalan. A beszéd vizsgálata. Ez úgy történik, hogy hosszú, nehezen kiejthető szavakat mondatunk a beteggel. Nem ajánlatos olyan nehezen kiejthető szavakat használni, amelyeket sok egészséges ember sem tud kimondani. Négy-hat tagú szó teljesen elég A skandálás vizsgálata ritkán szükséges, mert a legelső feleleteknél feltűnik. Az aphasiák. Aphasiának nevezzük a beszélőképesség elvesztésének azt az aiakjat; ‘TneTynK^a' Ti a rígk ép zft "izmok beidegzésében zavar nincs. Ezt a zavart különböző agyi közpon- tok mp.ghpteffadá&&. okozhatja. A Broca-féle tekervény megbetegedése motoros aphasiát okoz-;, a beteg a hallott szavakat jól megérti, de értelmes szót kimondani nem tud. 2. A gvrus temporalis superior (sensoricus beszédközpont) mpohetegedese sensoncus aphasJßhoz_ vezet: a beteg beszélni tud, de másnak beszédét nem érti meg. Az aphasiával analóg az agraphia; így nevezzük az iróképességnek az aphasiával analóg elvesztését. A sen73
