Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)
Az agyvelő betegségei - A) Általános rész
71 bélbeli eredetét kizártuk, illetőleg, ha a hányás gyorsan, könnyen, gyomorpanaszok és kifejezett hányinger nélkül, táplálékfelvételtől függetlenül következik be; a beteg azt mondja, hogy a gyomrából majdnem észrevétlenül „kiesett“ a tartalma. 5. Szédülés. Ez az egyensúlyérzéssel összefüggő szervek egyikének izgalma folytán jön létre. A szédülések egy része így nem magyarázható meg. A fiziológiai definíció szerint szédülés akkor keletkezik, mikor a különböző érzékszervek útján nyert benyomások nem fedik egymást. Szédülés előfordul: Szemizombénulásnál (oka a kettős látás); a belső fül betegségeinél (oka a nervus vestibularis izgalma); neurosisoknál (oka ismeretlen); gyomorbetegségeknél; 4 /fokozott agy nyomásnál (oka a. fokozott nyomásnak sagyra gyakorolt ingerlő hatása); ^kisagybetegségeknél. A két utolsó faját a szédülésnek cerebellaris szédülésnek nevezzük. Erre jellemző, hogy a beteggel a környezete bizanyQs irányban forog. Mivel minden szédülő beteg úgy érzi, hogy forog vele a világ, nem elégszünk meg annak a kérdésnek feltevésével, hogy úgy érzi-e, mintha a világ forogna vele, hanem az igenlő válasz után megkérdezzük, hogy melyik irányban forog. Erre a kérdésre határozott választ csak cerebelláris szédülés esetében kapunk. Minden más esetben a beteg azt állítja ugyan, hogy forog vele a világ, de hogy merre, azt nem tudja megmondani. 6. Megváltozik a szívműködés. Minthogy szívszabályozó központ csak a nyúltagyban van, azért a szívműködés megváltozását elsősorban nyúltagyi betegségeknél találjuk, másodsorban fokozott agynyomásnál mint távolhatási tünetet. A változás kétféle. Kezdetben a vagusközpont izgalma következtében a szívműködés ritkább lesz, később, rendesen közvetlenül a halál előtt, szaporává válik, ami a központ bénulásának jele. 7. Álmatlanság. Oka lehet-fájdalom, hányás, kínzó
