Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)
Az agyvelő betegségei - A) Általános rész
72 köhögés, neurasthenia, hysteria, túlságba vitt szellemi munka. 8. Mentére féle tünetcsoport. Hirtelen lép föl a belsőfül betegségei, lues, heveny fertőző betegségek, chinin- mérgezés, stb. kapcsán. A tünetcsoport a következő: 1. szédülés és ennek megfelelő bizonytalan járás, 2. fülzúgás, 3.. émelygés, hányás. III. Beszédzavarok. A szótagolás (articulatio) zavarai. Oka: a hangképzésben résztvevő ajak-, nyelv- és gégeizmok tökéletes vagy tökéletlen bénulása, remegése, görcse. Míg a zavar kisfokú, dysarthria, szótagbotlás jön létre. Ilyenkor a beszéd világossága dói veszít, ae érinetö marad. Nagyobbfokú zavar anarthriához vezet: a beteg egyáltalán nem beszél, hangot ugyan ad, de az az articulatio izmainak hiányos működése miatt felismerhetetlen rikácsolássá változik. Ezeknek az említett izmoknak féloldali bénulása csak múló beszédzavart okoz. A cansula interna, az a^vkocsa^” nyok, a Broca féle tekervénv a hetedik vagy tizenkettedik agyideg egyoldali sérüléseinél jön '1 éjre. Nem corrigálható az a beszédzavar, mefy az izmok kétoldali bénulásának következménye. Ez leginkább a nyűlt- velő felső részének és a hídnak betegségeinél fordul elő. Minthogy ebben az esetben a beszédben résztvevő izrqok idggm^gvai pusztulnak el, az izmokon rövid idő alatt el- fajulásos sorvadás mutatkozik. A szótagolás leggyakoribb zavarai. 1. Skandáló beszéd: a beteg minden szót tagjaira választva ejt ki. 2. Orrhangú beszéd: az uvula bénulásainál fordul elő (diphtheria vagy botulismus után). 3. Bulbaris beszéd: háromféle lehet aszerint, amint
