Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

F) A koordináció zavarai

28

nyilvánul meg, hogy a cél elérésére végzett mozgások túlzottak, vagy legalább is kis részben feleslegesek.

A fentiekből kitűnik, hogy nyugalmi (statikus) és mozgás közben jelentkező ataxiát (ataxia locomotrix) különböztetünk meg.

Az ataxia diagnózisához szükséges fontosabb vizsgálatok a következők: ,

1. Fekvő beteggel. a következő mozgásokat végeztetjük :

ű) felemeli és lassan leereszti a lábát;

b) bal sarkát jobb térdére, azután jobb sarkát bal térdére teszi;

c) kezével megfog valamely elérhető tárgyat.

Az ataxiás beteg mozgásai ilyenkor bizonytalanok, egyenetlenek, a mozgó végtag nem mozog egy síkban, hanem oldalsó kilengéseket végez. Ezeknek a mozgásoknak ataxiás jellegét fokozhatjuk azáltal, hogy a beteggel behunyatjuk a szemét; úgy látszik, hogy azt az ellenőrzést, melyet egészséges embernél az említett mély érzések gyakorolnak, az ataxiás szeme végzi.

2. Járó beteget járatunk. Az ataxiás járás nagyagyi és kisagyi eredetű ataxiáknál a részeg ember járásához hasonlít; a tabesben szenvedőnek járására jellemző, hogy széles alapon jár, lábait magasra emeli, majd ledobja.

3. A nyugalmi ataxia vizsgálata úgy történik, hogy a beteg két lábát szorosan összeteszi és szemét behúnyja. Ataxiás beteg ilyenkor elesik. Az ataxiának ezt a tünetét Romberg-ié\e tünetnek nevezzük.

4. Ha a betegnek kisagyi tünetei vannak, gyorsan egymásután következő antagonisztikus mozgásokat végeztetünk vele (pl. a kéztőnek radiális és ulnáris hajlítását); ha a beteg erre képtelen, valószínű, hogy kisagyi góca (is) van. Ezt a tünetet adiadochokinesis-nek nevezzük.

Ataxia előfordul:

1. a kisagy, thalamus, hid, ikertestek és a^ homloki

mim