Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

C) Érzészavarok

21

combját, esetleg alszárát, felkarját, alkarját) bal kezünkkel rögzítjük, azután a rögzített végtagrésszel distálisan izesülő végtagrészt jobb kezünk mutató- és hüvelykujja közé fogjuk és kissé (az ízületben) kimozdítjuk. Egészséges ember csukott szem mellett is megérzi a legkisebb kimozdulást is és annak irányát is meg tudja mondani. Az a beteg, akinek mély érzései nincsenek (főleg tabesnél fordul ez elő), nagy elmozdulásokat sem vesz tudomásul.

A mély és felületes érzések complexumát egyesíti az egyén az ú. n. síereognostikus érzés-nél. Ennek segítségével ismerhetjük fel puszta tapintással a tárgyak alakját; központja a gyrus centralis posterior. Zavarának diagnosztikai jelentősége nincs.

III. Az érzések subjectiv zavarai. *

Élettani szempontból az érzőkör izgalmi tüneteinek kell tekintenünk őket. Általában a peripherikus idegek és a hátsó gyökerek betegségeinél fordulnak elő; az agy- és gerincvelő állományának betegségei többnyire nem járnak fájdalmakkal. Ide tartoznak:

1. A paraesihesiák. Rendesen az ujjakon lépnek fel, ritkábban a kézen vagy lábon. A beteg külső inger nélkül forróságot, hideget, bizsergést, hangyamászást, tűszúrásokat érez.

Az érbeidegzés zavarainál, tabesnél, alkohol okozta elmezavaroknál fordulnak elő.

Részben paraesthesiának tekinthető az öv-érzés. A tabesben szenvedő beteg egy övnek a szorítását érzi melle vagy dereka körül; a szorító érzés oly erős lehet, hogy öv-fáj dalomról beszélnek.

2. Spontán fájdalmak. Ide tartoznak:

a) a neuralgiás fájdalmak; hirtelen heves fájdalmak lépnek fel egy vagy több ideg környékén; a fájdalom hosszabb-rövidebb tartam után hirtelen megszűnik, majd újra kezdődik;