Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

B) A mozgások zavarai

15

b) A táplálkozás zavarai.

1. Izomhypertrophia. Előfordul a myotonia congenita nevű betegségnél, továbbá egy végtag bénulásakor a sym- metriás végtagon ; physiológiás csak a sportolók izmainak hypertrophiája.

A hypertrophiás izom térfogata nagyobb, mint az épé, állománya tömöttebb. A tömött tapintat és a megnövekedett izomerő különbözteti meg a (dystrophia musculorum progressivánál előforduló) pseudohypertrophiától, mely az izom nagyfokú elzsirosodásával és így térfogatának megnövekedésével jár.

2. Az izomsorvadás (atrophia).

c) A iétlenségi (inaktivitási) sorvadás a nem működő izom lassú térfogatcsökkenése, amely mellett az izomerő a térfogattal arányosan csökken.

ß) Elfajulásos sorvadás abban az izomban lép fel, melynek mozgató kerületi idege elpusztult. Ez ä sorvadás az izomban jelentékeny anatómiai és élettani elváltozással jár, amely elváltozások oly időben jelentkeznek, midőn az izom még működik. Ez elváltozások legjellemzőbb csoportja elektromos elfajulást reakció néven ismeretes ; erről a tünetcsoportról mindig felismerhető a sorvadás degenerativ természete.

Minthogy az ilyen izom kerületi idege elpusztult, természetes, hogy tónusa folyton csökken, végül eltűnik.

y) Myopathiás sorvadás. Ez az izomnak önálló, az idegrendszertől független betegsége. Elfajulási reakciót sohasem találunk. Dystrophia musculorum progressiva-nál és súlyos izületi megbetegedéseknél fordul elő. (Ilyen pl. a muse, quadriceps femoris sorvadása a térdízület gyulladásánál.)

Elektromos elfajulási reakció.

Mint említettük, csak elfajulásos sorvadásnál lép fel és annak állandó kisérő tünetcsoportja. (A következőkben röviden csak E F R betűkkel fogjuk jelölni.) Lényege az, hogy az izom ingerlékenysége elektromos ingerekkel szem-